Nagy Imre–Deák Farkas–Nagy Gyula: Hazai oklevéltár 1234-1536. (Budapest, 1879.)
arborem, que dicitur feueufa, et per eaudem siluam uadit ad Zalaykpotoka, et iude desceudit parumper, et inde ascendit ad viam et ibi est meta, deinde uadit superius ad hasfa, et inde tendit ad siluam, et per siluam uadit ad montem Turtur, et inde descendit de monte ad Bistrichpotoka, et per eundem fluuium Bistrica tendit inferius, et ibi tenet metam cum Eur, et inde de fluuio Bistrica transit ad magnam viam, per quam viam descendit iuxta ecclesiam sancti Michaelis ad vallem, per quam descendit ad pontem et inde de ponté inferius per magnam viam reuertitur ad predictum fluuium Bistrica, ubi cadit ad fontem Poprád, et inde uadit per siluam sub montem Gala, et iude reuertitur ad priorem metam et sic terminatur. Concessimus insuper, ut populi dicto Monasterio collati ab omni iurisdiccione et iudicio comitum seu Judicum liberi sint penitus et immunes. et solius persone nostre uel prepositi eorum astare iudicio teneantur, uel iudici sibi constituto secundum eorum libertatém. Vt igitur liec donacio nostra perpetue firmitatis robur optineat, nec possit in posterum retractari per quempiam, presentes litteras concessimus dupplicis Sigilli nostri munimine perhemniter roboratas. Dátum anno gracie M° CC° Quinquagesimo primo. Idus July. Regni autem nostri anno sextodecimo. *) Fülöp fermói püspök és szent széki követ 1281. évi junius 26-án kelt átiratából; 1. alább. rf yj, , \ 19. Zlandus veszprémi püspök előtt Sitkei Margit a Puk nemzetségbeli Deta neje, Leurente özvegye, kijelenti, hogy első férjének testvére Saul, öt a férje után rá néző nászliozományából kielégítette. 1251. Zlanclus dei gracia Episcopus vespriiniensis. Omnibus presentes litteras inspecturis salutem in domino ihesu xpo Nouerint *) Érdekes ezen oklevelet egybe vetni, különösen a helyneveknél feltűnő különbségek kedvéért, IV. Béla királynak a t u r ó c z i monostor számára 1252-ben, arany pecsét alatt, megbővitett tartalommal kiadott nagy adománylevelével, mely közölve van a Hazai Okmánytár VI. k. 65 — 75. 11., s a melynek eredeti példánya az országos levéltár egyik ékességét képezi. Szerk.
