Nagy Imre–Páur Iván–Ráth Károly–Véghely Dezső: Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius IV. (Győr, 1867.)

irási között, minket nevezvén hitünket meg nem állóknak, frigyszegöknek, az császárral végezett békességünket csak addig mondja állandónak specitice, a mig az két hatalmas császár között a frigy fen fog állani, azután Erdély országa azé leszen a ki elveheti és megtarthatja, több efféléhez hasonló rut dolgokkal gyalázott, keserített. Azon szolgájátul Toldalaginak azt izente, csudálja miért nem szégyenlettük mégis az két császár tractájában magunkat ingyerálni sat. Amott benn pedig a portán az ö fölsége ágense az vezérek kapuit az egész tavasztol fogva futotta, instált sok ratiók és ígéretek által nálok, hogy az fejedelem aszszony electióját de jure et antiqua consuetudine regni, a porta ne confirmálja, kin az vezérek nem tudván eligazodhatni, nem tudván ratióját magokban feltalálni, mi okbul agái ellenünk az ö fölsége ágense, s miért emlegeti az ország electióját, holott régen és sok izben volt arrul való végezések az római császárokkal, hivatá az fővezér oratorunkat, az dolgot annak detegálván, nagy búsulással csudálkozott rajta, jutván eszében az mi parancsolatunk, melylyet irtunk volt neki, circa 8 February Somkerekrül, serio parancsolván neki, hogy az ő fölsége agensivel levelünket (levelünknek) vevése után jó conrespondentiát tartson, és valamiben kivántatik szolgálatja, semmiben meg ne fogyatkozzék, oratorunk az vezért kérte azon, hogy az ágenst hivassa maga eleiben, oratorunk is legyen jelen, kit az vezér örömest megcselekedett, felhivatá, ott az vezér előtt examenre fogván, okait kérdezvén ellenünk való actájának, nem tudott végtére sok tétovázási után mondani, hanem megmondta igazán az dolgot ezen szókkal, quia jus domini mei et coronae regni, ex mandato suae Caesareae Regiaeque Maiestatis domini mei Clementissimi, omni modo tueri volebam. Ugyan azon ágens az egész portát eltötötte volt sok eskiivésivel, hogy mi az porta ellen békéltünk meg császárral ő fölségével és ugy, hogy valamikor kévántatik, de mindenkor tartozunk török császár ellen római császár mellett felülni, ezen dolgot az ángliai, hollandiai oratorok is ex injuria az vezérek előtt bizonyították, persuadeálván nekik, elhihetik mert ők is bizonyossan ugy értették, és az ö uroknak is nem kicsin injuriájok vagyon tülünk, hogy őket velek való compactatánk ellen differáltukj