Veress Endre: Gyula város oklevéltára. 1313-1800. (Budapest, 1938.)

75. Gyula vára, 1508 szeptember 24. Frangepán Beatrix hercegnő Dudich András krapinai várnagynak. A krapinai várhoz tartozó uradalmat elhúnyt ura, Corvin János és fia, Kristóf lelki üdveért a lepoglavai kolostornak adományozván, rendeli, hogy azt annak birtokába beiktassa. Dátum in castro nostro Gywla in dominica proxima post festum Beati Mathei Apostoli et Ewangeliste. Anno domini Millesimo Quingentesimo octavo. Beatrix de Frangepanibus lll

m

i condam domini Iohannis Coruini Lipthoviae ducis etc Relicta mpr Gyürüpecsétje vörös méhviaszba nyomva, félig törött, de egy másik ép példányban is reánk maradt. (Orsz. ltár. Budapest. Dl. 34426. Müncheni.) Megjegyzés. Érdekes, hogy a Beatrix fenti levelében hivatkozott adománylevél, melyben 16 horvátországi jószágát a lepoglavai pálosrendi barátok kolostorának hagyja, csupán 1508 december 10-én kelt ugvancsak Gvula várában, ahol az egész telet töltötte (Dl. 34427.) 76. Gyula, 1508 október 7. Sálffv Simon gyulai várnagy Frangepán Beatrixnak. Miután vannak, akik azzal vádolják, hogy úrnőjét bizonyos földek eltulajdonításával megkárosítá, a jobbágyokat pedig zsarolta, kötelezi magát, hogy bármikor kielégíti azokat, akiket netán megkárosított. Ego Simon de Salffyna castellanus castri Gywla. Recognosco per praesentes, quod quia Illustrissima domina et domina Beatrix de Frangepanibus, Illustrissimi condam domini Iohannis Corvini Liptoviae ducis etc relicta, domina scilicet mea gratiosissima, dictum castrum suum Gywla vocatum, quoad mediam partém, durante beneplacito suo, mihi in officiolatum contulerat, et tandem, dum Suae Illustrissimae Dominationis voluntas fűit, eundem castrum suum Gvwla vocatum a me abstulit, et licet forent nonnulli, qui certos clamores contra me et familiares meos faciunt, asserentes, quomodo ego et familiares mei certas terras occupassemus, Nobiles quoque in captivitate detenuissem: aliaque quamplura dampna et nocumenta quovis nominis vocabulo vocitata, unacum dictis familiaribus meis conmisissem et perpetrassem, unde cupientes Illustrissimae dominae meae gratiosissimae, prout obiigor, servitiis commoditatis Suae Illustrissimae Dominationis astringi ; ne videlicet quipiam hominum aliquid contra eandem Illustrissimam dominam meam gratiosissimam ratione et praetextu factorum meorum ac familiarium meorum obiicere, seu aliquod dampnum facere possint vei valerent, volentes denique superinde eandem Illustrissimam dominam meam gratiosissimam certiorem reddere, promitto ad honorem, humanitatem fidemque meam christianam, quod dum et quandocumque per eandem Illustrissimam dominam meam gratiosissimam aut familiares suos ad id requisitus fuero, mox et illico, absque tamen scrupulo aliquali in propriis laboribus, expensis et fatigiis meis eandem Illustrissimam dominam meam gratiosissimam et omnes subditos eiusdem, quos ratione et praetextu quorumvis factorum, ut praemissuni est meorum vei familiarium meorum qualitercumque et ubicumque in iudicio vei extra iudicium respondere et expeditos facere, hoc tamen per expresse decla-