Veress Endre: Gyula város oklevéltára. 1313-1800. (Budapest, 1938.)

csupán akkor támadtak a kivonulókra, mikor már «egv mélyfőden Gyulátul eljüttek volna», levágva a magyarokat; ekkor esék foglyul Kerechéni László is harmadmagával.

1 Ez a feljegyzés azért fontos, mert a kortárs Szelániki Musztafa efendi is világosan írja, hogy Pertev pasa második vezér szabad elmenetelt ígért «Kerecsin» bégnek a várból. De mivel málháinak és poggyászának zsákmányolására nem adott engedélyt az iszlám seregének, emiatt civakodás és zendülés támadt s midőn Kerechéni válogatott bajtársaival elvonult, a török had nem lévén fékezhető, utána eredt, csapatát leölte, málháit elrabolta, a magyar béget pedig élve kézrekerítvén, rumeliai Musztafa agával Szigetvárra küldték a nagyvezér elé. Ezt nagyon megzavarta a törökök eljárása és korholó szavakkal fogadta az agát szerződésszegésük miatt. Ezért Kerechénivel igen nyájasan beszélt, igyekezett őt a maga nyelvén megnyugtatni és Belgrádba küldvén, meghagyta embereinek, hogy jól bánjanak vele, amíg maga is odaér és további sorsáról dönt, remélve, hogy sikerül őt az iszlám vallásának megnyerni, hogy muszulmánná legyen. Mire azonban a hadsereg Belgrádba ért, Kerechéni azt az időt nem érte meg s az egykorú krónikás szavai szerint: a pokol tüzére költözött.

2 1 Verancsics Antal összes munkái II. köt. 115. 1. 2 Thury József fordításában, a Hadtörténelmi Közlemények 1891. évf. 224—5. 1. 649. Győri tábor, 1566 szeptember 21. Miksa király Ágost szász választó fejedelemnek. Gyula eleste kapitányának gondatlansága és kishitűsége miatt. Végül szomorúan értesítem, hogy az elmúlt napokban unser befestigter Platz Jula reménységünkön kívül durch verzagte Verwahrlosung und Kleinmütigkeit des alda gewesten Obersten a török kezébe jutott, habár solcher Ort mit Proviant, Geschütz, Munition und darzu stattlicher Besatzung von teutschen und hungerischen Kriegsvolk alles bis zum Uberfluss aufs best versorget und jürsehen gewest ist. Utána aztán der tiirggische Pluethundt embertelen kegyetlenséggel bánt elvonuló hadunkkal, valósággal in viechischer weis geübet; etc. Geben in unserm Ivaiserlichen Feldtláger bey Raab, den 21-isten Tag des Monats Septembris. Anno im sechsundsechzigisten. (Barabás : Zrinyi Miklós levelezése II. kötete — Budapest, 1899 — 71. 1. Staatsarchiv. Wien. Hungarn fasc. 375 fol. 5. Másolat.) Megjegyzés. Gyula vára bukásáról Békés vármegye tudós szülöttje, Szabó Károly írt igen tanuságosan, felhasználva (a kérdés irodalmán kívül) a bécsi állami levéltári iratok közül a Károlyi Árpád által rendelkezésére bocsátott másolatokat is.

1 Tanulmányának végeredménye s végszava, hogy : a Kerechéni László ellen szórt rágalmakat élete és halála egyiránt hangosan megcáfolja s a történelem ítélőszéke csak kötelességét teljesíti, midőn nevét a gyávaság és árulás rákent szenyjétől tisztának hirdeti.

2 Vélekedését számtalan újabb bizonyítékkal igazolják Kerechéni levelei s elveszett leveleinek kivonatai, hiszen már 1565 május 7-én azt írta elkeseredetten, hogy immár valami ezer levélben könyörgött segélyért, mert különben elvész a reábízott vár ! Ezt azért jó tudni, mivel Karácsonyi János nem törődve Szabó tanulmányával, Kerechénit mégis árulónak tartja, azt írván róla, hogy : gyáván viselte magát.

3 A magyar kortársak közül Zsámboki János írt Gyula elestéről «De Giulae et Zygethi exitu, 1566» c. munkájában ; Bonfini műve 1581-i kiadása 831—4. 1. Az idegenek közül igen sok jó adat van Gyula elestéről és Kerechéni sorsáról az olasz Bizari Péter «História della guerra in Ungheria» c. műve lyoni 1568-i meg bázeli 1573-i 1 A Békésmegyei Évkönyv 1881-i VII. köt. 5—47. 1. 2 Értekezése végén, a 47. lapon. 3 Békés vármegye története I. köt. 172. 1.