Veress Endre: Gyula város oklevéltára. 1313-1800. (Budapest, 1938.)

ad quod semper habebit respectum etc. Tertium, quod maius est, nullám poterit habere occasionem, quod V. S. C. Maiestas ad sua petita clementer respectum non habuisset, et certe ego omnino consulerem, ut ante omnes V. S. Maiestas sibi dignetur dare istud castrum, considerando statum praesentis temporis, quia ad istum unum isti omnes nobiles et communitas respiciunt et potest dare omnibus bonum vei modo malum exemplum etc. Si autem V. S. C. Maiestas istum castrum sibi non daret, extunc faciet illum totaliter et statim de emeritis suis servitiis contentare et persolvere facere etc. Alias certi ego nihil boni scribere possum, qualia signa vidi, nec sperare etc. Et omnino dixit mihi et domino Andrea Kilmano, ut ad decimum diem sibi a V. S. M

t

e responsum transmittamus etc. Iam V. S. G. Maiestas ex prudentia sua gratiose poterit diiudicare, quid melius sit faciendum et clementer, et citissime dignetur, quid sit faciendum, rescribere. Ego iam tres meos servitores misi ad Gyulám per tres vias, volens tentare per quam possem intrare. Omnes vias custodiunt adversarii et omnes tres mei servitores sunt capti, adhuc unam viam misi tentare, si et illic non potero transire, extunc erit solus Deus, qui me poterit absque periculo deducere Gyulám. Sed quidquid dominus Deus dederit, ego ista debeo tentare. Hoc unum adhuc dico, ut si V. S. Maiestas vult retinere istam ditionem, cito et citissime mittat huc aliquod auxilium, quo viso possent isti in istis partibus aliquantulumconfortari,aliter certe,clementissimelmperator,haec ditioV.S. M

ti

sest in periculo. Cum his mea perpetua et fidelia servitia V. S. M

u humillime commendo. Dátum Cassoviae, die 22. Octobris 1. 5. 6. 4. V. S. M. C. umilis servitor Ladislas Kerecheni mpria Post scripta. Ista hora advenit servitor Stefani Yarday de Kisvarda ad dominum capitaneum pro hac re, ut Maiestatis V

ra

e milites excipiat de Kisvarda, nam ipse talem fecit concordiam cum adversa parte, ut usque festum Trium Regum accipiet veniam et licentiam a V. S. C. M

t

e et postea erit in patientia, nemini serviet, sed manebit in suo castro ; quod tamen nihil est, quia omnino iuravit ad fidelitatem Transilvani. Nunc autem heri incipit Transilvanus Tibiscum traiicere, prout iste dicit, ad has partes. Iam videat V. S. Maiestas et cito provideat de aliquo exercitu huc mittendo etc. Külcíme: Sacratissimo Romanorum Caesareae Maiestati domino, domino meo clementissimo. Ad proprias manus. Cito, cito, cito, cito, citissime. Oldalt: V. S. C. M. mihi clementer condonare dignetur, ut ego tam male scio linguam latinam et solus audio scribere ad V. S. C. M

te

m quia talia negotia non sum ausus aliis confidere etc. (Kriegsarchiv. Wien. Feldakten 1564 10 8. Sajátkezű.) Megjegyzés. Kerechéni László fenti mentegetőzése kilenc lapnyi, mindvégig sajátkezűleg írt levele fedőlapján, egyáltalán nem szerénységből történt, mivel latin írása és főleg helyesírása kimondhatatlanul rossz, és olyan, amilyet magyar kortársainál — még katonaembereknél is — alig találunk. Hogy erről valamelyes fogalmunk lehessen idejegyezzük írásának néhány felötlőbb sajátosságát. Ilyen mindenek előtt, hogy a habeo segédige és más h betűvel kezdődő szó h betűjét nem érzi s nem is írja ki, írván következetesen így : vk, azaz uc huc helyett, ik, ek és ok, hic, haec, hoc meg omines homines, umilimam humillimam helyett. Ez egyben arra is mutat, hogy latinul valami olasztól tanulhatott, akiknél — ezidőben — szintén elég gyakori ez az írásmód, miután nyelvüknek h betűje nincsen s azt a XVI. században ki sem írják. Ettől eltekintve, az írás rendkívül gondatlan, mert a legtöbbször u helyett is o vagy v betűt vet, amit aztán csupán a latin szó helyes ismerete alapján lehetett javítani, minthogy betűszerint közölni a különben rendkívül értékes levelet már csak azért sem lett volna indokolt,