Veress Endre: Gyula város oklevéltára. 1313-1800. (Budapest, 1938.)

Gyula, 1564 március 4. Kerechéni László főkapitány a Magyar kamarának. A gyulavidéki vármegyékhez újabb adófizetés dolgában intézett királyi mandátumok jogtalanok. Különben is másként kellett volna azokat fogalmazni, hogy célt érfenek. Reverendissime, Magnifici et Egregii domini etc. Salutem etc. Im Pesty Ferenc uram kildé én nekem az én k(egyelmes) uram császár ű f(elsége) leveleit, mind az ti Nagyságtokét, ki szól énnekem és az ű f. itt való vármegyéinek, kinek az datoma igen régen kelt, nem tudom hun késett, mert 12. Decembris kelt, ide pedig 26. Februarii estve hozták, és azonnal választ irok vala Kegyelmeteknek, de az vice ispánok nem voltak itthon, az kik nélkil ez dolog az vármegyék kezett nem lehet; oda Kassára voltak, meg sem jüttek még etc. De azmenire én az leveleket meg értettem, ez mandatomok csak ugy vannak irva, mint császár ű f. az mi kegyelmes urunktul, mint ti Nagyságtoktul, azmint szokott az tebb vármegyékre irnia, kit im meg késértsük mihelen az vice ispán meg jü : de én ezben semmit nem bizom ez okokból, hogy innen es jól tudom, hogy az vármegyék azontúl azt mondják, hogy ük nem tartoznak vele és még az tavalyival es nem tartoztak volna, mert ük azt az ü f. parancsolatjára és kívánságára még harmadévi meg adták és tavai es azmit adtak az ű szegén jobbágyoknak nagy nehézségére vagyon etc. Ezféle sok szó leszen, én jól tudom etc. Hanem énnekem ez dologban ez tetszett volna elein és még mast es ez tetszik, hogy ü f. császár, az mi kegyelmes urunk igy iratta [volna] ide az vármegyéknek, hogy ű f. jól emlékezik azról, hogy ez vármegyék az ű f. atyja, az mi meg holt kegyelmes urunk Ferdinánd császár ü f. kívánságára még harmadévi meg adták volt az adót, kit ű f. nagy kegyes neven vett tilek és ü f. azt nem egyéb szikségére, hanem esmeg itt az ű szikségekre keltett el és hogy esmeg ez elmúlt esztendére es az ű f. k(egyelmes) intésére meg adták az adót per fl(orenos) másfél, kit ű f. nagy kegyes neven veszen tilek és jüvendére nagyobb gratiával meg hálálja ű f. nekik, hogy az ű magok meg maradásokért az ű f. kegyelmes intésére ük ilyen engedelmesek, mert azt sem vitte ű f. sohova, hanem az es az ő magok szikségére kelt, és hogy ű f. kegyelmesen kéri és inti üket mast is, hogy ez mastani adót is meg adnák az ü magok jovokért és szikségekért, kiért ű f. nekik jüvendében nagyobb kegyelmességgel leszen etc. Ezt ti Kegyelmetek jobban tudja ű felségének eleiben adni, de miért hogy én tudom az ittvaló nép erkilcsét, nekem ez tetszenék jónak ; ha véghez kell menni, ezzel megyen véghez ; etc. Ezt akarám ti N(agyságtoknak) tudására adnom, az én tetszésemet, ki nekem tetszett az w f. jovára lenni s ezzel egyetemben ajánlom ti Kegyelmeteknek) szolgálatomat és ti K(egyelmetektől) igen hamar várok ezbil választ. Kelth Gvlán, :4: die Mártii • 1 • 5 • 6 • 4. V. v. et m. d. servitor Ladislaus Kerecheni mpria Hátlapján, a címzés felett: 17 Mártii 65. (Orsz. ltár. Budapest. Literae ad Cameram. Négy lapnyi. Sajátkezű.)