Veress Endre: Gyula város oklevéltára. 1313-1800. (Budapest, 1938.)
gentesimo decimoquarto per octo integros menses, 1 quam ipse post Deum Altissiraum cum effusione sui sanguinis ac industria et iactura rerum omnium suarum servavit hostesque fugavit ; cum tandem arcis deditionis causa fuerunt iidem proditores et delatores, qui etiam iniuste et inique parentem meum detulerunt apud Ill mu m D. V ru m parentem piae memoriae effeceruntque, ut idem privaret parentem meum bonis omnibus et literalibus instrumentis — azt felelte, hogy si possideret adhuc praefatam arcem Gyula et ad illa pertinentia, birtokaimat készséggel visszaadatná. Levelet is kaptam ez ügyben testvérétől Joachimus őrgróf tói ad Regem Joannem, melyet neki Budán átadván, meghagyta Pathóchynak, qui tunc illic erat praefatamque arcem Gyula possidebat, hogy jószágaimat sine omni tergiversatione visszaadja. Postea triennio profectus sum iterum Onolspachium, kérve Nagyságodat, adassa vissza nekem literas illas, quas idem adimi fecerat a praefato parente meo, qui mihi proprio ore in arce Radelsburg azt mondta, hogy csak menjek haza s ha magyarországi várait de iure ad eum pertinentes visszakapja, jószágaimat és irataimat visszaadatja. Miután most elhatározták mindenkinek visszaadni jószágát, ajánlom, ne negligeret repetitionem talium arcium, cum et situ, et fertilitate, aliisque proventibus vix in Hungaria ullae arces illis comparari possint ; hiszen iam elapsi sunt viginti anni, quod arcem illám Gywla Franciscus Pathóchy proceresque ipsius possiderunt, ex quibus hactenus acceperunt, absque aliis accidentiis, florenos quatuor centum millia et praeterea trecentos quinquaginta Rhenenses, qui nunc in eo laborat, ut Regina Ioannis per ]]l mu m principem dominum Ioachimum Marchionem illa emere curaret sibi pro quadraginta millibus florenis Rhenensibus. Quum autem talem frutilem domum vendere debeat Ill m a D. Vestra satis constat, cum eadem fidelem suum hominem in ea habere poterit et singulis annis in suam Cameram percipere florenos Rhenenses viginti millia et boves ad culinam ducentos, praeterea accidentia et alia munera; si vero Ill m a D. V r a vendendi animum omnino induxit, modo ad manus suas recipiat : Ego iudicaturus sum eidem dare quendam dominum in Hungaria, qui pro ipsa arce Gywla depositurus est centum millia florenos Rhenenses. Ezért suscepi hanc longam peregrinationem ac sumptus non exiguos, hogy Nagyságodnak e jontos dolgokban szolgálhassak, super quibus omnibus exspecto gratiosam relationem. Hátlapján: Dieser Bericht, davon auch inliegendt eine verdeutschte Copey, wiirdet nit undienstlich sein. (H. St. A. München. Br. Lit. 1069/10.) Megjegyzés. Gál András fáradozása nem volt eredménytelen, mert nemsokára (1552 március 28-án) Gál György, András, István, Bertalan és Katalin új adományt nyertek Ferdinánd királytól zarándi jószágaikra, s azok így vannak felsorolva : Meggyes ac portiones possessionarias Fewenyes, Othlaka et Janoshaza in Zarand, necnon Cracco in Bekes comitatibus exisentibus. De érdekes, hogy egyidejűleg a fenti Gál-testvérek közül András és Bertalan adománylevelet kapott a Gál György elhalt felesége : gyekei Bagdy Drusina, az aradmegyei Gyewrk, Alsó Bagd, Felsewbagd és Rekasacz községekben lévő birtokrészeire, mivel az asszony családja testvérével, Bagdy Mihállyal fiágon kihalt és nyilván Gál Györgynek nem voltak fiai, amiről azonban az okirat nem szól. (Orsz. ltár. Liber Regius Hungáriáé III. köt. 26. 1.) 1 Erről a nevezetes eseményről eddig csupán annyit tudtunk, hogy Gál ispán 1518-ban jutalmat nyert a keresztesek elleni küzdelmeiben tanúsított viselkedéseért ; Karácsonyi: Békés vm. tört. I. köt. 72. 1. Gyulai oklevéltár. 12
