Veress Endre: Gyula város oklevéltára. 1313-1800. (Budapest, 1938.)

Egyébiránt a Ferencrendiek tartományi ülései jegyzőkönyveinek a gyulai rendházra vonatkozó — itt mellőzött — többi adalékai, el egész 1566-ig ki vannak adva (ugyancsak Karácsonyi Jánostól) a Monumenta Ecclesiastica II. kötete 464—530. 1. Ami adatot pedig a régebbi irodalomból összeszedhetett, azt Bunyitav dolgozta fel a gyulai klastromról adott ismertetésében ; id. műve II. köt. 446—448 és 498—499. 1. Ebből az évből különben még az az adatunk van, hogy megyeri Székely Benedek gyulai várnagy, megyeri udvarházában gerlai Ábránffy György és sarkadi Bagdi István társaságában igazolványt állít ki (1533 feria quarta ante Valentini) arról, hogy megyeri (Ábránffy) Áron azt a húsz forintot, melyben négy telkét (in Csaba una, in Megyer una, in Yezthő una populosa et altéra deserta) néhai Endrédi Lénártnak elzálogosítá, Lénárt fiának, Mihálynak lefizette, az pedig a telkeket Áronnak visszaadta.

1 1 Karácsonyi másolata, a Harruckern-levéltár F. M. No. 18 fasc. 36. lapjáról. 204. Gyöngyös, 1535 január 24. A Szent Ferencrendiek magyar tartományi üléséből. A gyulai Szent Ferencrendi konvent tagjainak névsora. Numerus fratrum provinciáé Salvatoris sub hoc Capitulo anni 1535. In custodia Jeneo. — Gyula. G. R. P. F. Paulus de Kathona. F. Stephanus de Dobsza praedicator. F. Petrus Byka de Teremhegy praedicator. F. Thomas de Athia praedicator. F. loannis de Ethe confessarius sororum, praedicator. F. Barnabas de Apcz confessarius. F. Thomas de Zigeth confessarius, cantor. F. Georgius de Izdencz confessarius, praedicator, cantor. F. Georgius de Bathian confessarius. F. Benedictus de Kanisa confessarius. Clerici: F. Stephanus de Waradino. F. Michael de Sarkad. F. Andreas de Nemethi. F. Lucas de Szilszegh. F. Georgius . . . novitius. Laici: F. Emericus de Paali faber. F. Paulus de Bekes faber. F. Stephanus de Berczencze faber. F. Ioannes de Madaras. F. Gregorius de Endrefalva. F. Bonaventura de Kamancz barberius. F. Barnabas de Dorog. F. Albertus de Kolosvár sacrista. (A Ferencrendiek gyöngyösi könyvtára krónikájának 68. 1. Karácsonyi János másolata.) Megjegyzés. A fenti írat kelte idejében egyébként a gyulai várnak nevezetes vendége volt, Francesco della Valle da Padoa. Ez ötvenöt napot töltött tisztes fogságban Pathóchy Miklósnál, akinek kezébe esett ura, Gritti Alajos «magyarországi kormányzó» megöletése után. Az olasz fogollyal azonban nyájasan bántak, mert nemcsak inget, ruhát kapott Pathóchy feleségétől, hanem naponta kijártak vadászni ; sőt annyira megszerették, hogy szolgálatukba is akarták fogadni. De azt köszönettel utasította vissza, mivel (január 14-én) hazaindult.

1 Érdekes leírásában így emlékezik Gyuláról : Giula é un castello nel confine di Transylvania et Ongaria, posto in mezzo una palude, ove non si puol andare, senza per una sola strada.

2 (M. Tört. Tár III. köt. 13—60. 1. Naplójából.) 1 Az idézett helyen megjelent naplóját Karácsonyi János ismertette bőven «Olasz fogoly Gyula várában 1534-ben» címen a Békésmegyei Évkönyv XV. köt. 54—65. 1. 2 Ez igen jellemző, mert már három századdal előbb, Roger váradi kanonok is így írja le (1241-ben) krónikájában, midőn Tamáshidáról menekülve a tatárok elől egy szigetre jutott : «amelyre senki be nem mehetett, hanem ha egy igen keskeny és szoros úton, úgy hogy azon az útón egy mértföldön három kapu vala toronnyal építve és ezeken kívül egy mértföldre körös körül igen erős sáncok.»

3 E sáncok említése arra utal, hogy a későbbi, téglából épített mai gyulai vár helyén valami földvár lehetett, bármint tagadják is ezt némelyek. 3 Szabó Károly: Rogerius mester siralmas éneke (Pest, 1861) 37. 1.