Nagy Gyula: A nagymihályi és sztárai gróf Sztáray család oklevéltára. I. (Budapest, 1887.)
eiusdem domini Nicolai archiepiscopi, cancellarii nostri ; quinto idus Április, anno domini M. CCC. LX-mo quarto, regni autem nostri anno xx-mo tertio. * Károly király adománylevelét a benne foglalt iktató levéllel együtt, Cornides kéziratai nyomán, némi hibákkal a nevek olvasásában, kiadta FEJÉR, id. m. vin. 5. 87. I. XLIV. Visegrád, 1326. jul. /. * I. Károly király, Lőrincz fiának Gergelynek — többi osztályos atyjafiai kizárásával — a Bihar vármegyei Apáti és Tarcsa birtokokat s a nagymihályi vámot adományozza. Nos Karolus dei gratia rex Hungarie, memorie commendamus tenore presentium significantes quibus expedit universis, quod nos consideratis fidelitatibus et fidelium servitiorum meritis magistri Gregorii filii Laurentii, quasdam possessiones APATY et TARCHA vocatas, ac tributum in Nogmihaly exigendum,** ipsi Gregorio, exceptis aliis fratribus suis uterinis et * V. ö. Corpus Juris Hang. Ludovici I. regis Decr., és VERBŐCZY, Tripart. p. 11. tit. 14. §. 19—25. ** Meg kell jegyeznünk, hogy itt, valamint föntebb a 54. sz. alatt olvasható 1512 évi vámprivilegiumban is, nem a zempléni, hanem a Bihar vármegyei Nagymihályról — mai nevén Mihályfalváról — van szó, s Lőrincz fia Gergely, ki a vámjogot nyerte, nem a gr. Sztáray család ősei, hanem a bihari Nagymihályiak közül való ; nem Kaplyon nemzet, hanem a mondák ködébe vesző névvel neves TURUL nemzetség tagja volt. Már magában az a körülmény, hogy a szóban forgó vámjogot s a Bihar vármegyei Apáti és Tarcsa birtokok adományozását ugyan egy oklevél tárgyazza, arra vihetne bennünket, hogy vámos Nagymihályt is a nevezett falvak közelében keressük. Mihályfalva csakugyan Bihar vármegye északi szélén, az Érmelléken, Semjén és Tarcsa- s a ma már csak puszta Apáti szomszédságában fekszik ; hogy pedig e helység neve a középkorban, nevezetesen a xiv-ik század elején Nagymihály volt, azt számos ide vágó oklevél adatai bizonyítják, s legújabban alaposan megmutatta BUNYITAY VINCZE, a Váradi Püspökség Története czímű munkájában, 111. k. 188. és 269. 1. — Károly király itt közölt oklevele erejével, Lőrincz fiát Gergelyt a neki adományozott Apáti és Tarcsa birtokában s a nagymihályi vámszedés jogában, testvérei, Rubert és Serefel ellenében biztosítja, néhány évvel utóbb pedig közös kérelmükre, illetőleg az időközben valószínűleg elhalt Rubert helyett annak fia Mihály kérelmére, a váradi convent által határt járat részökre Nagymihályban. Legyen elég a határlevélből csupán a királyi parancsot ide iktatnunk, hogy a kérdéses birtok hol fekvése iránt kétségünk ne legyen többé. A király levele, melyet 1529. mart. 19-én intézett a váradi conventhez, így szól: Karulus dei gratia rex Hungarie, fidelibus suis preposito et conventui ecclesie sancti Stephani de promontorio Waradiensi, salutem et gratiam. Dicunt nobis Gregorius et Serephyl filii Laurentii et Michael filius Luberth (így) ac Johannes filius Johannis, quod possessio eorum Nogmyhal vocata, in comitatu de Byhor existens, metarum renovationibus indigeret. Super quo fidelitati vestre precipientes mandamus, quatenus vestrum mittatis hominem idoneum pro testimonio, coram quo Emericus filius Reynoldi vei Johannes de Zaruad altero absente homo noster, accedat ad faciem predicte possessionis Nogmyhal, vicinisque et commetaneis suis convocatis, íreambulet) eandem per veras metas et antiquas, novas metas circa veteres erigendo, si non fuerit contradictum ; contradictoribus si qui fuerint, contra eosdem filios Laurentii ad nostram presentiam, ad terminum competentem legitime evocatis ; et posthec diem citationis, terminum assignatum, nomina citatorum, cum cursibus metarum totiusque facti serie, nobis fideliter reseribatis. Dátum in Wissegrad, in dominica Reminiscere, anno domini M. ccc-mo vigesimo nono. A convent határt járatván, tertia feria proxima post dominicam Letare tett róla jelentést a királyhoz. A convent oklevelét magister Turul filius Gregorii filii Laurentii de Zcplak és testvérei számára, a váradi káptalan 1558-ban adta ki átiratban, melynek eredeti példánya az Orsz. Levéltárban N. R. A. fasc. 955. nro. 15., illetőleg M. O. D. L. 2552. jelzet alatt őriztetik. Önként felmerül már most az a kérdés, hogy minő összeköttetések révén kerülhettek a
