Iványi Béla: Eperjes szabad királyi város levéltára. 1245-1526. (Szeged, 1932. Acta litterarum ac scientiarum Reg. Universitatis Hung. Francisco-Iosephinae. Sectio iuridico-politica. Tom. 2.)

valami járandósággal tartoznának, azt a katonáknak fizessék meg. Megcsonkított papiroson, melyről a zárópecsétek elvesztek. Hátlapján kezesek névsora. Levéltári száma: 731/a. 921. 1506. október 3. (Eperjes.) Fixelné Klára asszony eperjesi polgárnő, gyóntatója, Corschner Márton, továbbá Fleyscher Benedek és Keresztély baccalaureus nótárius, esküdtek előtt végrendeletet alkot. „Domum suam vendidisse Gallo tubicinatori pro florenis XIII." A neki járó pénzekből, „ex ista pecunia imprimis legavit ad fraternitatem Corporis Christi florenos III ^et florenos l

1/» pro uno stamine panni ad vestiendum pauperes, solvit fl. 1. Tunicam rubeam legavit ad fraternitatem sutorum. Vestimenta tamen illa debent dividi pauperi'bus. Postremo suum viridum pallium legavit ad frataernitatem sancte Katherine. Unum cantarum ad quem pinta intrat et unam mediam domino concionatori, uti pro ea in ambona Deum oraret, vendi debent." Gyóntatója, Corschner Márton 100 dénárt kapott. „Anno 1508. solvit capellanis pro una tricesima denarios lc." Papiroson, alul két, fekete viaszba nyomott pecsét helye. Levéltári száma: 732. 922. 1506. október 8. Sáros. Bertóti Szaniszló, Perényi Imre nádor és abaujvári főispán alispánja és a sárosi szolgabírák előtt Eneskei Zsigmond szolgabíró bevallja, hogy Eperjes város tanácsának kérelmére vizsgálatot tartott Sóváron Iffw István és Simon sóvári jobbágyok ügyében, akiket uruk, Sóvári Sós Péter szabad költözködési engedélyük dacára, több részletesen felsorolt ok miatt nem akar Eperjesre ereszteni, mert állítása szerint a kissárosi erdőben hat fát lopva kivágtak, s midőn az itteni lakosok őket ezért kérdőre vonták, „dixerunt quod dominus Petrus Sosz de Sowar fecisset ipsos ducere lingna (így!) ad edificium ecclesie beati Stephani regis ad Sowar et postmodum ipsi predicta sex