Iványi Béla: Eperjes szabad királyi város levéltára. 1245-1526. (Szeged, 1931. Acta litterarum ac scientiarum Reg. Universitatis Hung. Francisco-Iosephinae. Sectio iuridico-politica. Tom. 2.)

33 9 graviter incurrisse. Dátum Bude in vigília beate Katherine virginis gloriose, anno Domini millesimo CCCo LXX lo. Hártyán, alul papirossal fedett vörös viasz pecséttel, mely alatt: „relatio Michaelis thezaurarii" szavak olvashatók. Levéltári száma: 41. 76. 1371. november 29. Vizsoly. I. Lajos király meghagyja a szepesi káptalannak, hogy Mátyás mester fiait Lászlót és Jánost, Tamás fiait Istvánt, Lőrincet és Benedeket, végül Lőrincnek Ágnes asszonytól származott fiát Miklóst a sárosmegyei Komlós birtok negyed részébe iktassa be. Átírva a szepesi káptalan 1372. január 13-án kelt jelentésében. Levéltári száma: 42. 77. 1372. január 13. A szepesi káptalan I. Lajos királynak 1371. november 29-én Vizsolyon kelt iktató parancsára jelenti, hogy Mátyus mester fiait Lászlót és Jánost, továbbá Tamás fiait Istvánt, Lőrincet és Benedeket, végül Lőrincnek Ágnes asszonytól származott fiát Miklóst a sárosmegyei Komlós birtok negyed részébe ellentmondás nélkül beiktatta. Hártyán, alul selymen függő viasz pecséttel. Levéltári száma: 42. 78. 1372. február 18. Buda. I. Lajos király Eperjes város lakóinak azon kiváltságot adja, hogy ők Krakkóig az oda vezető úton annyi vámot tartoznak fizetni, mint a krakkói kereskedők, Krakkóban magában pedig, ahol e város lakói vámmentesek, annyi vámot tartoznak adni, mint amennyit a krakkóiak Szandeczben fizetnek. Nos Lodovicus, Dei gratia rex Ungarie Polonie Dalrnacie etc. Memorie commendamus tenore presentium quibus expedit universis, quod nos comode utilitati et statui meliori regnicolarum nostrorum Hungarie et Polonie invigilare cupientes, ut ex officio nostri regiminis astringimur eo quod et altissimi providentia ipsa regna nostra sunt sub uno dominio nostro subdita, prornisimus et testimonio presentium promittimus civibus et mercatoribus nostris de Eperyes, ut ipsi in locis tributorum usque Cracoviam et ultra existentium, tantum tributum de eorum rebus solvere teneantur, quantum cives seu mercatores nostri Cracovienses soluti sunt consveti. Et, quia cives seu mer3