Herpay Gábor: Debrecen szab. kir. város levéltára diplomagyűjteményének regesztái. (Debrecen, 1916.)

terjedő időről reánk maradt okmányok bizonysága szerint is. már a XVI. században elég tekintélyes levéltári anyagot foglalt magában. Ezeknek a diplomáknak a megőrzése és biztosítása elsőrangú feladata volt a városi magisztrátusnak, amit nemcsak az a körülmény bizonyít, hogy a töröktatár-kuruc-labanc világ századaiban lörtént sok dúlás, rablás, fosztogatás elöl mentették meg mindig, szinte elképzelhetetlen módon a város kiváltságait tartalmazó okmányokat, hanem azokat, minden trónváltozás idején úgy az erdélyi fejedelmekkel, mint a magyar királyokkal, — mindegyikkel jó viszonyban akarván lenni a város bölcs vezetősége, — esetleg más hatalmas urakkal megerősíttetni, megújíttatni soha el nem mulasztották.

1 így nőtt, fejlődött és gyarapodott a levéltár anyaga évszázadok hosszú folyama alatt s már a XVI. század anyaga, amelynek pedig nagy részét elpusztították a várost több ízben ért tűzesetek, különösebben pedig az 1705-ik esztendőben történt nagy német pusztítás, — kétségtelenné teszi, hogy őrzésére, tartására és kezelésére külön helyiségre volt szükség. A levéltár anyagának főrészét egészen a XVII-ik század végéig a diplomák, jegyzőkönyvek, misszilis levelek és számadások tették, aminek oka egyfelől államkormányzatunk sajátos formájában, másfelől a mai értelemben vett közigazgatási eljárásnak, lehető legegyszerűbb módjában keresendő s csak a bécsi udvari kancellária és udvari kamara felállítása után keletkeznek újabb levéltári gyűjtemények. A levéltári anyagot nagy záros fekete ládákban őrizték s a levéltári kezelés abból állott, hogy az egyes okmányokat külön kötözték és évszám szerint sorba rakták, mindegyiknek hátára reá írva : „hogy mire való

u.

2 Nincs ugyan biztos adatunk arra nézve, hogy a legújabb időkig külön kezelt magánlevéltár mikor kelet1 Újabbkori diplomagyűjtemény. 2 Jegyzőkönyv 1609. év. 416 1.