Gregorich Mária: A bori és borfői Bory család és levéltára : Családtörténeti és levéltári tanulmány. (Szeged, 1935. Kolozsvári-Szegedi Értekezések a Magyar Művelődéstörténelem Köréből. 27.)
mus, ut in quindenis litteram suam cum iudicio coram nobis presentaret, litteram autem (. . .) petheu sigillando. Dátum termino predicto, anno domini Mo CCC° XX 0 nono. Anjoukori okmánytár II. 441—442. 1. Az eredeti hiányzik a Bory levéltárból. V. 1330 szept. 4 Bory Pethő a rajta esett becsületsértés miatt Bory Stoissának Helmes Miklós és Péter nevű fiaival együtt a sági konvent előtt kijelenti, hogy hat választott biró döntésének veti magát alá. Nos Stephanus prepositus et conventus fratrum ordiuis premonstratensium monasterii beate virginis Marié de Saag, damus pro memória, quod Nicolaus dictus Helmes et Petrus filii Stoyssa de Bory ab una parte, Petheu vero filius Geude de Bory ab altéra, coram nobis personaliter constituti sunt confessi, quod causa que inter ipsos fuisset ventilata, scilicet super eo, quod idem fili Stoissa ipsi Petheu verbis ipsorum mediantibus omne dedecus intulissent, super quo partes inter se talem ordinationem ordinassent,ut in quindenis residentie exercitus domini regis nunc venientis tenentur partes aducere sex homines ad arbitrandum et quidquid illi sex homines per partes aducti inter ipsos per inquisitionem Petheu super dedecus super ipsum illatúm per filios Stoysa fecerint arbitraverint et ordinaverint hoc ipsi filii Stoysa assumpmere tenerentur et si non assumpserint, ex tunc sine parte iudicis in vinculo decem marcarum subiacerent eo facto. Dátum feria tertia proxima post festum beati Egidii abbatis. Anno domini Mo CCO XXX m o. Kívül: pro Petheu de Bory contra filios Stoyse de Bori ad quindenas residentie exercitus domini nostri regis super facto arbitrii. Régi 5, majd újabb piros 4 és No. 3. levéltári számozással. Sötétsárga, mindkét lapján egyformán, bár kevéssé csiszolt, hosszúkás, egyenlőtlenül vágott, 170x70 mm. hártyalevél. Kétszeri bevágás a hártyaszallag befűzésére; hátul köralakú, sárga viaszpecsét nyomai. Gondos, félmerev minusculás folyóírás számos ligaturával és rövidítéssel. A nagy betűk csak kevéssé válnak ki a sorból. Az első se kivétel. A tinta elfakult, kissé szétfolyó. Margó alig maradt.
