Gregorich Mária: A bori és borfői Bory család és levéltára : Családtörténeti és levéltári tanulmány. (Szeged, 1935. Kolozsvári-Szegedi Értekezések a Magyar Művelődéstörténelem Köréből. 27.)

telések halmaza állott elő, — ha a könnyelmű adós ősi jogait lekötötte ugyan több hitelezőnek is, egyéb szerzeményeit azonban kedvenc vagy törvénytelen gyermekére költötte. Mellőzött gyermekei ilyen esetben joggal vonakodtak a visszaváltás egész terhét vállalni. A sok visszaélésre alkalmat szolgáltató magánjogi intézményt az 1852 nov. 29. ősiségi pátens 19., 20. §-ai szüntették meg. Zálogbirtokok miatt indult meg a Boryak között is az évekig tartó pörlekedés. Stoissa fiainak, Sós Péternek és Helmes Miklósnak 1329 előtt pénzre volt szükségük, s ezért a Szántó felé eső birtok részből egy eke földet egy esztendőre három márkáért zálogba adnak Bory Pethőnek, s vállalták, a „poena dupli"-í is, t. i. hogy ha a zálogbirtokot esztendő multával vissza nem váltják, a zálogösszeg kétszeressé! fizetik érte. Nagy pénz volt az akkor, mert egy budai márka négy ezüst fertő, 245.5 gr. ezüst vagy négy aranyforint volt. Ősi fogyatkozása volt azonban a birtokos magyarnak, hogy vagyona volt ugyan, pénze csak szűkösen akadt, a három márkát se tudták a Stoissafiak egy esztendő elteltével előteremteni. Emiatt vesztek össze olyan csúnyán Bory Pethővel (V. oki.) De nem tudták a késedelem miatt reájuk szakadt poena dupli-t, a hat márkát se leróni. (VI. oki.) Végre, 1337-ben jelentkezett Helmes Miklós a honti megyeszéken, hogy „pro octava dimidia* — nyolcadfél márkáért visszaváltja a zálogba bocsátott birtokot. Egyszerre természetesen nem fizethetett a vékonypénzű ember, hanem az első részlet „tertiam dimidiam marcam" — harmadfél márkát aug. 20.-ra, a második azonos részletet október l.-ére, a harmadikat december 3.-ra vállalta (VIII. oki.), nyilvánvalóan olyan időpontokra, amikor a jobbágyok a telekföld után járó kepe- és csöbör-tizedet, valamint a hízott ártányokat már beszolgáltatták. Azt azonban részletekben sem vállalta, hogy készpénzben fizessen 10—10 aranyforintot, hanem „partém in extimatione" fizetne — mondja az oklevél, — ami jelen esetben egy résznek terményekben való fizetését jelenti, mert ezt kellett aestimálni, értékelni; a másik felerészt azonban az 1337-ben forgó pénz szerint aranyban, — ezt jelenti a „nummus"-, illetőleg dénárban kellett fizetnie. Ha tehát Helmes Miklós állotta szavát, akkor egy-egy határnapon — a terményen kívül — öt aranyat is kifizetett Bory Pethőnek.