Gregorich Mária: A bori és borfői Bory család és levéltára : Családtörténeti és levéltári tanulmány. (Szeged, 1935. Kolozsvári-Szegedi Értekezések a Magyar Művelődéstörténelem Köréből. 27.)

táblabíró nevét örökítette meg az 1808. évi vármegyei közgyűlési jegyzőkönyv. 1 Kétségtelenül ugyanaz a személy, akit Mocsáry Antal Nógrád vármegyéről szóló könyvében kortársai között említ meg 1826-ban „Borfői Bory Miklós, aki itten mint Fiskális, Fő Nótárius jelesen viselte hivatalait. Most a T. királyi Táblánál ítélő Mester és Tanátsos." 2 Három év múlva, 1829 okt. 2.-án halt meg Bécsben, mint magyar királyi udvari tanácsos, Tarnóczon, Nógrád megyében kisérte a sírjához özvegye Hellenbach Karolina bárónő és négy kiskorú árvája: Lőrinc, Gyula, Vilma és Elek. 3 Apjuk 1809 ápr. 21. Balassagyarmaton még mint vármegyei első aljegyző köszön­tötte Nógrád vármegye insurgens lovasságát. 4 Özvegy anyjuk a szabadságharcban vállalt homályos szerepet. Mikor Görgey az orosz tömegek elől visszavonulóban Alsó­Zsolczán, a Sajó mögött tartotta főhadiszállását, egy delnőt jelen­tettek be neki, aki azt állította, hogy fontos levelet hozott a magyar tábornoknak. A „delnő" özv. Bory Miklósné Hellenbach bárónő, csillag­keresztes hölgy volt, aki Rüdiger orosz hadtestparancsnok 1849 júl. 19. Balassagyarmaton irt francia levelét adta át Görgeynek. A levél felszólítás volt az egyenlőtlen küzdelem megszünte­tésére. Paskievics nem hatalmazta ugyan fel Rüdigert a levél meg­írására, de nem is ellenezte azt. Az éltes özvegy volt az a „bőbe­szédű, fontoskodó, aulikus érzelmű dáma, aki a fejébe vette, hogy a béke helyreállítása céljából összehozza az orosz tábornokot a magyarral, akinek tehetségét, vitézségét és lovagiasságát az oroszok megcsodálták." Talán volt mégis valami sikere a levélhordásnak, mert az orosz sereghez beosztott b. Graebe osztrák kapitány azt a meg­jegyzést kénytelen kockáztatni, hogy „Görgeynek visszavonulása és az orosz hadtestek hadműveletei felett homály lebeg, melyet valószi­1 Orosz: Heves nemes családjai. 36., 329. 1. 2 Mocsáry i. m. IV. 34. 1. 3 Egykorú német gyászjelentes Péchy Márta úrnő tulajdonában. 4 Ipolytarnóczon egyébként a Boryak a XIX. sz. elején kastélyt építettek, 1819-ben kápolnát s alatta családi sírboltot emeltek. Nógrád vármegye mo­nographiája. 56., 495. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom