Gregorich Mária: A bori és borfői Bory család és levéltára : Családtörténeti és levéltári tanulmány. (Szeged, 1935. Kolozsvári-Szegedi Értekezések a Magyar Művelődéstörténelem Köréből. 27.)
Hont vármegye kétnyelvű pátense 351x308 mm. kissé szakadozott papiroson. A vízjegy azonos a XVIII. sz. oklevelével. Emődi Tamás megyei jegyző kezeírása igen gondos; magyar helyesírása pedig szerfölött tanulságos. A vármegye fekete kis pecsétjét papiroslap óvja. Az intitulatióban uj alispán, nemeskövi Bakó Ferenc neve olvasható. A promulgatio igen rövid: „Damus pro memória". A narratio Domaniky János és Bory Ferenc oculata revisió-ját, helyszíni szemléjét ismerteti, mit a kárvallott Makláry Péter uram 1 kérésére ejtettek meg Borfő határában, Makláry Péter zálogbirtokán. A disposito a fassionak pecsét alatt való kiadásáról szól. Az eschatocollum datuma helyet, évet és keresztény számítás szerinti napot örökít meg. A baloldali aláírók: Bakó Ferenc alispán, Pethő Pál, Domaniky János, Horváthi György, Almási alias Pomothi.... szolgabírák, Palásti Mihály esküdt, jobbfelől Emődi Mátyás vármegyei jegyző. XXVII. 1648 máj. 19. Makláry Péter végrendeleti fogalmazványa. En Maklary Peter testemben beteg, de elmemben epp es egesseges leven teszek i11 jen testamentumot az az felesegem Kalnai Jutka es leaniom Makiari Kata között etc, Legh elsőben lelkemet ajanlom az en Istenemnek az kitől adatoth. Testemet penigh az en aniamnak az földnek az utolso föl tamadasnak remensege alatt. A minemő negj haz jobbagim es egj selljerem vannak Nagy Tőrén Bars varmegjeben hagyom az feleségemnek (betoldva: Kalnai Jutkanak) es leaniomnak (betoldva: Makiari Katanak) együtt ilj ok alatt hogj ha az leanikam Kata megh halna es valaki (betoldva: az atiafiak közül) jussal pretendalna azokhoz az jobbagjokhoz, addig az en felesegemtől senki el ne vehesse miglen felesegemnek háromszáz ötven forintot le nem tesznek. Ha peniglen az leanikamat Isten föl nevelne sok költ seggel es faratsaggal neveltetik az Isten szerenczet fele legien . . . felesegeme s fele az leanikame, i Takáts: Régi idők, régi emberek. 225—237. 1.
