Gregorich Mária: A bori és borfői Bory család és levéltára : Családtörténeti és levéltári tanulmány. (Szeged, 1935. Kolozsvári-Szegedi Értekezések a Magyar Művelődéstörténelem Köréből. 27.)

Szürkés, egyik lapján jobban csiszolt 340x153 mm. hártya, 36 mm. pücaturával, széles margóval. Négy széles bevágás a ma már elveszett, két, függő pecsétre utal. A sági konvent a XIV. században semmiképen sem adhatta ki ezt az oklevelet, mert, mint a következő oklevél mutatja, egészen más volt scriptorának ductusa. Az írás is, az íráshibák is mutatják, hogy XV. századbeli másolattal van dolgunk. Bizonytalan, hogy egy század múlva kinek lehetett érdekében a másolat készítése. Talán leányági leszármazott elbirtoklásának igazolására eszelték ki vagy tényleg kiadott, de megrongált s hasznavehetetlen oklevelet akartak vele pótolni. A kész másolatra pedig reá függesztettek a réginek függő pecsétjeit.. Lehetett a préposté és konventé is külön. A protocollum intitulatiója eltér a sági konventből három évtizeden át kibocsátott oklevelektől. Máskor, például az egészen más, jellegzetes XIV. századbeli, 1359 júniusában kibocsátott XVI. oklevélben azt olvassuk, „Nos Stephanus prepositus et conventus", itt pedig „Nos Stephanus miseratione divina prepositus monasterii beate Marié virginis de Saag et conventus loci eiusdem". Az alázatossági formula Ságon régen nem szokásos már. A prépostnak és konventnek ez az elválasztása pedig privilégiumban is indokolatlan, transsumptumban pedig dagályos és a helyi szokással ellenkező volna. A promulgatio szövege az átlagosnál kissé hosszabb, de csak a szórendben és a „quibus expedit" szavakban tér el a júniusi oklevéltől. A contextus narratiója Borfői János nem szokatlan kérését tartalmazza. A nem régen nemességre emelt honti ur leányágon is tovább származtatná javait s azért a királytól nyert kegyet hiteles átiratban is akarja birni, mert előre látja a rokonokkal támadó későbbi pert. A királyi pátens kifogástalan voltának megállapítása után (— litteras ... non cancellatas nec abrasas ...) a megerősítés következik „patrocinio presentium duximus confirmandum

u, ami meglepő a prépost részéről egy körirattal szemben. A pecsét patens-átiratnál szokatlan, függő pecsét lett volna, a mai hártyalevélen nincs egyéb, mint a szalagok kettős bevágása. Lehet, hogy a megrongyolt eredetiről átfűzték az új másolatra a konvent és prépost külön pecsétjét; annyi bizonyos, hogy az egész oklevél valami birtokigény alátámasztására szolgáló hamisítvány.