Gregorich Mária: A bori és borfői Bory család és levéltára : Családtörténeti és levéltári tanulmány. (Szeged, 1935. Kolozsvári-Szegedi Értekezések a Magyar Művelődéstörténelem Köréből. 27.)

Sárgás, elég jól csiszolt, szabálytalanul vágott, téglalapalakú, 297x61 mm. hártyalevél. A hátlapon fűzőlyukak nyoma, némi elmosódott körvonal az egykori pecsétre emlékeztet. Biztos, kemény kézből eredő, de nehezen olvasható, folyékony minuscula írás. A maiusculák nagyságukkal és ízléses formájukkal kiválnak a betűsorból. Margó nincs. A szövegbe több nyelvtani hiba csúszott. A protocollum „Nos"-szal kezdődő intitulatiójában már a nagyhírű Morouchuk mester, akkor még honti ispán neve olvasható a négy vármegyei szolgabíró előtt. A contextust befejező promulgatio — zárt formájú oklevél lévén — csak „damus pro memória". Az enarratióból kitűnik, hogy az ispán már dec. 2. kiküldött egy szolgabírót, mint hatósági közeget Borfőre, hogy a Lőrincfiak kérésére eltiltsák Tegzes István fiait a Lőrincfiak magántulajdonának haszonélvezetétől. A „munus regni" nem esett eltiltás, prohibitio alá, mert azt a család összessége nyerte fegyveres szolgálat kötelezettségével hübérül.

1 A szolgabíró az eltiltásnak fültanuja volt s róla beszámolt a dec. 11.-i megyeszéken. Ekkor rendelte el az ispán az eltiltásról szóló bizonyságlevél kiadását. Az eschatocollum a keltezés napját a szent ünnepéhez igazodva, az esztendőt római számokkal és „secundo" szóval jelöli. A hátlapon a perbeli felek nevei és az oklevél jellege olvashatók. XI. 1348 máj. 1. Borfői Lőrinc és fiai Borfői Micsk meggyilkolásáért válságul 22 budai márkát fizetnek és egy birtokrészt engednek át az esztergomi káptalan előtt a meggyilkolt fivéreinek, Borfői Tamás, Beke és Zomornak. Nos capitulum ecclesie Strigoniensis significamus tenore presentium quibus expedit universis, quod cum iuxta continentiam litterarum conventus monasterii sancti Benedicti de iuxta Goron Laurentius filius Laurencii de Borfeu, Stephanus et Jacobus filii eiusdem 1 Ubi Bignonius „munere regis" per beneficium regis, quod posíea feudum dictum est, interpretatur. Du Cange: Glossarium IV. köt. 1101.