Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)

lános szempontok szerinti tanulmányozása nagyon is okadatoltnak mutatkozik. S ez alapterv szerint készült a jelen munka. Különben egy ily tág alapra fektetett tudományos munkának, lia tárgyát kimerítőleg akarja fejtegetni, a dolog természeténél fogva terjedelmesnek is kellene lenni. Meg lévén mindazonáltal itt annak köre szűkre szabva, ez magyarázza meg azt, hogy a munka tárgyában sok megszorítást kellett alkalmazni. Kellőleg kifejteni csak a főirányokat lehetett; a részletekben pedig a legszükségesebben túl terjeszkedni nem igen volt lehetséges. Midőn pedig e mellett történetirodalmi előzményeink azt is magokkal hozzák, hogy kellőleg kifejtett elővizsgálatokra csak ritkán, és mintegy csak kivételképen lehetett támaszkodni, s hogy ennek folytán minden egyes fejtegetésemet közvetlenül kútfői adatokra kellett visszavezetni: a munkának súlypontja is közvetlenül a meglévő bányászati és történelmi kútfői apparatusba lett fektetve; maga a munka pedig formailag a kritikai történelem fogalma alá esik. A munka eredeti terve szerint, melyet boldogult barátom T o 1 d v F erencz, már vagy nyolcz év előtt hozott inditványba, mindenek előtt a hazai bányatörténet minél teljesebb kútfői gyűjteményének készitéséről kellett volna gondoskodni. S ilyen gyűjteménynek két kötetből kellett volna állani, azon rendeltetéssel, hogy »A hazai bányászat történelmi emlék ei«-nek vagyis iCodex rei metallicae R e g u i Hungáriáé «-nek czime alatt, az okmánytárak módjára, és a szükséges kriti-