Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)
kereskedést a magyarokkal, a német birodalom korában is folytatták. Névszerint az ausztriai őrgrófság és későbbi herczegség alakulása után, ennek fejedelmei előbb Hamburgban és Steinnál, s Bécsnek emelkedése után itt is rendes vámszabályozást "hoztak be, melynek egyes tételeiről már közelebbi tudomásunk van. A régi hamburgi vámszabály szerint t. i. a Magyarországgal űzött kereskedés czikkei közt a réz is emlittetik ; s ugyanazokat, valamint ónt, ólmot és vasat is találunk az 1190. és 1192. 0tokár stájer és Lipót ausztriai berezegek által Steinra nézve megállapított vámszabályban is. 2) E szabályozás szerint a . só is vám alá esett. 3) Az arany és ezüst a közéletben szintén szerepelt; mivel azonban ezek a pénzverés tárgyai valának, a forgalomból ki voltak zárva, s a fejedelem reájok nézve a beváltást magának tartotta fenn. 4) Miután e bányatermények beviteli kereskedés utján hazánkba nem jutottak ; kétségtelen, hogy azoknak itt kellett teremni, s hogy Magyarországban bányamívelés kezdettől fogva ' létezett. Kérdés csak az, hogy e bányák az ország melyik részében míveltettek ? — S erre nézve kiválókig az esztergálni érsek vámhelyének szabályozása nyújt felvilágosítást, melynek azon kifejezése »Auraria« 5) csak az alsó- magyarországi, vagyis a garamvölgyi bányavidékre magyarázható. S ugyan') »Das sínt die recht an der wazzermaut lier von Vngern stb. Von Centen Chupliev ein purger II. plienig, ein gast III. stb. (Régi német fordítás szerint Rauclinál, Rerutn Austriacarum Scriptores, I. köt. Bécs, 1793. 209. 1.) '-) »Oraues generaliter advenientes, cuiuscunque conditionis fuerint bomines stb. de centenario stagni (stanni solvent) XII. denarios, de centenario cupri VI. denarios , de centenario plumbi II denarios stb. de massa feni II denarios« (Raucli id. m. II. köt. 106. 1.) 3) »Von liundert vngrisches salz ein purger I pliennig, ein gast II stb. (baiinb. vámsz.). — »Omnes indiíferenter de magna cuppa salis solvant II denarios, de talento salis LX denarios« (steini vámsz.) 4) V. Lipót lierczeg az arany szabad kei'eskedését még megengedte (1192-iki rendelet Tomaschek J. A. Gescliicbtsquellen der Stadt Wien, I. kötetében. Bécs 1877. 2. 1.) , később azonban mind az arany mind az ezüst megváltása fentartatott. (II. Albert lierczeg 1340-ki szabadságlevele Bécs számára 58. cz. ; u. o. I. köt. 112. 1. ; v. ö. u. o. 165. 1. és Rauch id. in. III. köt. 52. és 101. 11.) 5) Fejér Cod. Dipl. VII. köt. 5. r. 143 1.
