Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)

a saját földükön lévő bányák művelésére idegen országokból embereket vettek. Mindamellett magáról a bányászatnak kezeléséről, vagy a bányamívelés módjáról, a vezérek korából határozott tudósítás nem jutott korunkra. * 8. §. A hazai bányászat, általán véve az Árpádi királyok korában. I. A magyar királyok hatalma, mikép az szent István intézményeinek folytán alakult, és ennek utódjai által gyakoroltatott, a bányászatra nézve alig volt valami törvényes, akár jogi, akár gazdasági megszorítás által korlátolva. Ehhez járult, hogy a bányászat rendezésénél akkor általán véve csak pénzügyi és magánjogi érdekek szolgáltak zsinórmértékűi. Mert az uralkodók pénzügyi szükségletei a tulajdonképi gazdasági tekintetekkel szemben mindenkép túlnyomósággal birtak; a gazdasági állapotok fejletlen minőségénél fogva pedig közgazdasági érdekekről szó még nem igen lehetett; s valahányszor gazdasági kérdések merültek fel, ezek mindig magán tekintetek szerint intéztettek el; tehát a magángazdaság köréhez számittattak, és magánjogi felfogás alá estek. Ez más országokban is igy volt, s így volt nálunk is. Általában tehát a bányászatra nézve csak oly jogi és gazdasági formák megállapítása találtatott szükségesnek, melyek annak rendezését az általános érvényben lévő intézményekkel összhangzásba hozzák. A nyugat-európai országokban ez a feudális formák alse munitionibus clauderet. Brevi post Zdierenses argenti fodinas liostes occupavere ; deiinle ad Czaslaviam castello quodam extructo (Borowsko) omnia per eam viam metallorum loca babuernut in potestate. Progressi tandem ad Pragam longius, caeso Boliemorum exercitu, Feyrwar, quasi Urbem Albani dicas, aedifioarunt. Rursus Zwikostio Boleslai Dnce in acie caeso, exercitnque dissipato, Belwar sen Welwar civitatem ad Sanam condidere. Post liaec inclinari in Boliemia fortuna coepit stb. Satis est dicere, maximo facto sanguine, et multis praeliis, vix tandem aliquando post decem et plures anuos eiectos e Boliemia advenas Ungaros, et ipsa demum Moravia pnlsos.« Balbinus Bolmszlav , Epitome historica reru'm Bobemicarnm II. könyv 5. fej. Dubravius János szerint: »Secure inde metalla circa Lipnieiam et Z dia ram , atqne alia vicina Moraviae loca ab opificibus scrutabantur.« História Boemica, Bázel 1575. 42. 1. *) Balbinus Bobuszlav id. m. III. könyv 1. fej.