Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)

nonia lakosai gyakran összefoglaltatnak Norieum lakosaival

J), úgy liogy ennek következtében a régi noricumi vas nagy híre 2) talán Pannóniára is kiterjeszthető. Ezeknek nyomán mindazáltal, midőn szent István királynak a pécsváradi apátság alapítását tárgyazó 1015-ki okmányában 3) egy »mons ferreus«, s a bakonybéli apátság javainak 1086-ki összeirásáaccolarura geographia vetus«, Buda 1826. 401.1. CCXIV.sz. a.) hivatkozik. Az érmekre nézve, melyek a pannóniai bányászatra vonatkoznak, Eckliel azt mondja : »Sunt omnes aenei numi; etsi certum sit, fodinas in liis numis memoratas, nobiliora etiam metalla fudisse« (id. m. 445.1.). A márványtábla feliratára azt kell megjegyeznem , hogy azt a pannóniai felírásoknak Mommsen Tivadar által közzétett gazdag gyűjteményében (Corpus Inscriptionum Latinarum , kiadta a berlini tud. akadémia III. köt. 4. r. 3220 — 4711. és 6124 — 6489. sz. a. ; továbbá Epliemeris Epigrapli. II. kötRóma 1875. 575 — 943. sz. a.) nem találtam. — Egyébiránt már Aristoteles azt beszéli el, hogy Pannoniában erős záporeső után nagj-obb menynyi ségű termésarany t (»/oi;oro»' tov y.nXóvuívov H7ivoov)«- lehetett találni (//fot ürtfinanov axovofiauov, vagyis Mirabilia, explic. Joannes Beckmann, Göttinga 1786. XLV. és XLVI. fej. 87. és 88. 11.) ; — s Athenaeus (Deipnosophistarum XI. kön3

Tvében, Bázel 1657 —1664. 234. 1.) a pannonoknak aranynyal és ezüsttel ékített ivószarvait említi fel. A pannóniai rézbányákra nézve Katancsics azt mondja : Hodie cupri proventus in monte Okich, oppido Szamobor in Croatia, cuius fabricam ante complures annos lustravimus« (Comment. in C. Plinii Pannoniam 92. 1.). — De kiválólag érdekes a »Passio sanctorum quatuor coronatorum« czímű legendának következő helye: »Tempore quo Diocletianus Augustus perrexit Pannonias ad metalla diversa sua praesentia de montibus praesciudenda, factum est, cum omnes artifices metallicos congregaret« stb. (Wattenbach, a bécsi tud. akadémia tört. philol. Sitzungsberichte X. kötetében , Bécs 1853. 118. 1. ; és Büdingernél, Untersuchungen zur Römischen Kaisergeschichte III. köt. Lipcse 1870. 324. 1.) mely a pannóniai egykori bányászatról világosan tanúskodik, amelynek tekintetében azon hypothesisnek — mintha szerémi márványbányákra értelmezendő volna — tüzetes helyreigazítását más alkalomra tartom fenn magamnak. — A rómaiak pannóniai bán3

Tászatával összhangzásban állt, hogy Sisciában különös pénzverde működött. ') így Clemens Alexandrinus (Stromat. lib. I.), és utána Eusebius (De praeparat. Evang. lib. X.) a Homer Iliasa XI. könyvének 16. versében említett »vrtqo:xa /it).xnv«-ra nézve azt mondja »Neropes, quae gens est Pannoniae, nunc quidem Norici appellati, aes elaborarunt, et primi ferrum purgaverunt« ; — a mit bővebben Reusch Erhard fejt ki »Origines metallifodinarum in Germania,« czímű munkájában, Helmstadt 1725. 2) Muchar Albert: Das römische Norikum I. köt. Grátz 1825. 304. sk. 11. 3) Fejér Cod. Dipl. Hung. I. köt. 296. 1.