Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)

vidékeken még találni lehet, vagy melyeknek egykor ottlétéről biztos tudomásunk van ; p. o. az alsó-magyarországi bányavárosok területén J), Gömör vármegyében 2), Német-Próna környékén (lásd alább), az u. n. bánsági bányavidéken 3) s ugy szintén Erdélynek több részében, hol bányák míveltetnek. 4) 2. Az u. n. történet-előtti (p r a e h i s t o r icus) bányászat maradványai, névszer int az u. n. bronce- és vaskórb ó 1. Az emberi nem története azon korszakának tanulmányozása, mely a határozott kútfői tudósítások idejét megelőzte, s azért »praehistoricus«-nak szokott neveztetni, alig pár évtized óta vétetett fel a positiv tudományok körébe. Mert habár ezen korszakból is számos maradvány jutott az utókorra]) Thurnschwamb János, a Fuggerek bányagondnoka a XVI. században, azt beszéli el, hogy : »die Altén habén den Silber- und Goldbergwerkeu nachgebauet, wie man von Neusohl aus bis auf die Bries an dem grossen Waschwerck siehet, und bis in die Liptau.« (Engelnél, Geschichte der ung. Eeichs- und seiner Nebenlánder. I. köt. Hala 1797190. 1.) : — s Kachelmann János még legújabb időben figyelmeztet arra, hogy »die kühnen Bauten der Scliáchte und Stollen, deren zalillose Spuren man theils in den háufigen Pingen (eingestürzten Scháchten) und altén Zechen (eingebrochenen Stollen), theils nocli in den weitláufigen Grubenstrecken und grossartigen Verhauen bewundert und anstaunt,« — részben a legrégibb bányászok munkásságának maradandó emlékei (Geschichte der ungarischen Bergstádte und ihrer Umgebung, I. füzet, Selmecz 1853. 39. 1.) 2) »Számtalan salakhalom a vashegy gerinczén látható nyoma a primitív (bánya) technikának.« Liszkay Gusztáv (Péch Antal bányászati és kohászati lapjaiban II. köt. 1869. 62 1.) 3) Griselini Ferencz, Versucli einer politischen, und natürlichen Geschichte des Temesvárer Banats, Bécs 1780. II. rész 88. 93. 101 11. 4) Mellőzve a régi , részben még római-előtti bányászat, nag3'szerű mai-adványait, melyek Abrudbánya környékén s az egész erdélyi u, n. aran3*vidéken találtatnak ; itt különösen a Várfalva melletti aranymosások (Orbán Balázs : A székelyföld leirása. V. köt. Pest, 1871. 176. 1. a toroczkói bányászat (u. o. 179.1.) sa rodnai bányamivelés maradványaira (Fridvaldszky János, Minero-Logia Magni Principatus Transilvaniae, Kolozsvár, 1767. 102.1.) vonatkozom. Különben v. ö. Köleséri Samu, Auraria Komano-Dacica (Nagy-Szeben 1717., 2. kiad. Seivert János által, Pozsony és Kassa 1780.), — és Lukács László: Az erdélyi nemes-fém-bányászat jelene és jövője, Budapest, 1879.