Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)

pedig az országnak a Száva jobb partján fekvő részeiben a só bányamunka által nem nyeretett; a tengeri sónak termelése ellenben a jelen munka feladatához nem tartozik: itt egyedül Magyarország és Erdély sóbányászata veendő tekintetbe. II. Magyarországban, mellőzve a sónak néhány régibb jelentéktelen adakozásait,

1) a sóbányák királyaink által történt eladományozásának és a sóbányászatra vonatkozó jogosítványozások engedélyezésének leginkább két esete nevezetes: 1) IY. László királynak 1285-ki intézkedése, melylyel »quasdam villás Regales Sóvár, Sópatak, Delnam, Zarbouth et Cliedezveth« és pedig »Sóvár cum f o d i n a seu p u t e o salis,« György mester, Simon fiának, a híres Miczbán unokájának adományozta.

2) György mester a Sóvári Soos családnak őse, mely azóta a XY. század végéig a sóvári só-aknák és sóforrások folytonos birtokában maradt.

3) 2) A Garai-család 1408-ki nagy privilégiumában Zsigígy II. Béla, király 1138. az erdélyi só-bányákból a demesi pré-. postságnak évenként bizonyos sómennyiséget adott (Fejér Cod. Dipl. Hung. II. köt. 104. 1.; — több hasonló esetet 1. Fejér idézett munkájában I. köt. 300. 1., III. köt. 1. r. 119., 123., 377. 11. ; 2. r. 321., 353., 357., 360. 11. ; VII. köt. 5. r. 212. 1. ; Árpádk. Új Okmánytár I. köt. 37., 141. 11. II. köt. 141. 1.) ; — s igy IV. Béla 1248. az egri egyháznak már valóságos sóbányát (Fejér Cod. Dipl. Hung. IV. köt. 2. r. 19. 1.), és István akkor ifj. király 1261. a sóvári »praedium«-nak egy részét Echy comesnek adományozta (Árpádk. Új Okmányt. VIII. (II. 3.) köt. 11. 1.) — Úgy látszik, hogy ezen intézkedések a IV. Béla és fia István közti egyenetlenségek által érvényökböl ki voltak vetkőztetve; a két király 1262., 1263. és 1266-ki kiegyezkedése alkalmával István azt fogadta: »Promittimus, nos medietate salium terrestrium et aquaticorum esse contentos, alia medietate tam terrestrium quam aquaticorum salium patri nostro carissimo remanente.« (Fejér, Cod. Dipl. Hung. IV. köt. 3. r. 73. 1.) 2) Wenzel Gusztáv, Árpádkori Új Okmánytár XII. (III. 3.) kötet 434. és 438. 11. — V, ö. Fejér Cod. Dipl. Hung. V. k. 3. r. 276.1. — IV. László király 1285-ki privilégiumát megerősítették Róbert Károly 1327. I. Lajos 1367., Zsigmond 1399., Mátyás 1474. 3) Sóvár 1291. még »villa Regalis«-nak neveztetik (Fejér id. m. VI. köt, 1. r. 125. 1.); de később folyton folyva mint, a Soos-család bh'toka említtetik, névsz. Fejérnél id. m. VI. köt. 2. r. 150. és 213. 11. ; VIII. köt, 1. r. 555. 1., X. köt, 1. r. 178. 1., X. köt, 4. r. 583. 1.. X. köt. 5. r. 81. 1., X. köt, 7. r. 659. 1. Különben a viszonyt részletesen világosítják fel a Soós család levéltárának okmányai, mely legújabban a nemzeti múzeum kézi-