Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)
70. §. Havasalf öld és Moldva. I. Azon tudósítások és vizsgálódások alapján, melyeket a mult században Sulzer Ferencz József, Havasalföld és Moldva hegységeiről állított össze, 1) határozottan azt mondhatjuk, hogy nemcsak az ásványvilág kincsei nagy mennyiségben azon hegyek felszíne alatt léteznek; hanem azt is, hogy azon vidékeken egykor nevezetes bányamívelést űztek. 2) E bányászat tárgyai voltak kiválólag arany, réz, vas és só. Azonban mióta a török hatalom ide terjedt, ellankadt a bányaipar, s a beállt kedvezőtlen körülmények közt utóvégre a rendezett bányászat csaknem egészen megszűnt. Csak néhány határozatlan adataink vannak, melyekből következtetnünk lehet, hogy a vajdák és hospodárok korában is egyes helyeken úgy a hogy bányákat míveltek. II. A jelzett adatok a következőkben foglalhatók egybe: 1) A nemes fémek bányászatának főhelye volt hihetőleg Baja (Moldova-Bánya) város, az előbbi Moldvában, melynek környékén a pericskai és gymesi erdélyi szorosok felé az egykori gazdag bányászatnak emlékét a néphagyomány számos elbeszélése tartja fenn. 3) Azonban a vajdaságok más vidékein is nyertek különösen aranyat. 4) 2) Ehhez járúl az aranymosások rendkívüli nagy száma, a mai Rumániának csaknem valamenynyi hegyi folyóiban (Motru, Lotra, Olt, Ardsis, Dimbovitza stb.) 5) Ez aranymosások igen régiek, s p. o. Ulászló királynak egy 1516-ki érdekes védlevele a havasalföldi aranymosók számára most is Brassó város levéltárában őriztetik. 3) Ügy szintén a sóbányászat Rumániában nemcsak fontos és gazdag, ') Sulzer T. P. Gescbichte des trausalpinischen Daciens, 3 kötet, Bécs, 1781. sk. «) » dass vou den vielen Bergwercken, die in diesen beyden Provinzen (Havasalföld és Muldva) vormals bearbeitet wurden, nun weiter nichts als die blossen Namen übrig sind.« Sulzer id. m. I. köt. 134. 1. 3) Sulzer id. m. I. köt. 140. sk. 11. Baja városra nézve v. ö. Jerney János keleti utazását, Pest, 1851. I. köt, 155. 1. <) »Bey den Walacben sein noch heutigen Tages, wie bey den Hungeru, grosse und meclitige Goltbergwerck.« Albiuus Péter, Meissnisclie Berg-Chronika, Dresda 1590. 84. 1. 6) Sulzer id. m. I. köt. 151. sk. 11. — Albiuus id. m. 84. 1.
