Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)

van *); magáról e bányászatról mindazáltal ily tudósítások sem, sem a XIV. századból nem jutottak korunkra. Mindamellett az ottani kőzet tanúságot tesz arról, liogy akkoriban e vidéken bányákat míveltek 2); azonban már a XV. század végén ez a bányászat elpusztult. Ez időben történt, hogy II. Domokos váradi püspök azt tapasztalván, hogy püspökségének jövedelmei a bányák elpusztulása által nagy kárt szenvednek, a bányaismeretei után országszerte nagy hírben álló körmöczi kamara grófhoz (Camerarium Crempiciensem) Thurzó Jánoshoz azon kéréssel fordult, bogy a váradi püspökség javai közt lévő bányákat és bányahelységeket vizsgálja meg, s legjobb tudomásához képest a bányamívelést ott újonnan rendezze

3). Ennek tanácsára azután a püspök, névszerint Rézbányán a bányászat újjáalakítását czélba vévén, bányainak gondviselését és haszonélvezését Thurzó Jánosnak s örököseinek és utódjainak engedte át, s a bányamívelők részére bányaszabadságot hirdetett; a váradi egyháznak a bányajövedelemnek részét, t. i. a rézbányászat után a 16-ik,az ezüst és ólombányászat után pedig a 10-ik részt fentartván. 4) Ez intézkedésekről Vingarthi Geréb Péter 1501. »Budae feria quinta proxima ante festum Beatae Sophiae viduae« ünnepélyes okmányt adott ki.

5) A váradi püspökség bányászatának e szabályozása szerint Rézbánya lett a bányászatnak főhelye 6), mely jelentőségét a XIX századig tartotta meg. 9 Keresztúri J. A. Compencliaria descriptio fundationis ac vicissitudinum Episcopatus et Capituli M. Yaradiensis, Nagy Várad 1806. I. rész. 49. 1. 2) »Was die Überreste der Gesteinsarbeit betrifft, so findet man sowolil das Peuersatzen, als auch die Schlagel- und Eisenarbeit vertreten. Die erzielten Ráume sind, im Gegensatze zu den ecbt römischen Arbeiten, in der Regei sehr enge, und die Spuren des Eisens , die Form der s. g. Prunen, deuten auf das Mittelalter.« Posepni Geol. mont. Studie 20. 1. 3) Vingarthi Geréb Péter nádor 1501-ki okmánya, Keresztúrinál id. m. I. rész 261—264. 11. Miller után. (Schedius Zeitschrift von und für Ungarn IV. köt. 1803. 362. sk. 11.) 4) U. o. 263. 1. 6) U. o. 261—264. *) Bél Mátyás izavai szerint »Adparent ibi rudera civitatis méta-