Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)

czéljából oda telepednének, a közönséges bányaszabadságot engedélyezi. *) Különben a régibb kapnikbányai bányaniívelés közelebbi viszonyairól is alig tudunk valamit. Ottlétem alatt (1867.) a katholikus plébános, Lőrinczy úr közleménye után azt hallottam, hogy egy régi bányában, mely az 1514-ki évszámmal volt jelezve, egy bányász hulláját találták, s hogy az ottani bányásznép közt egyes régi hagyományok traditionalis úton a régi bányászatról tudósítanak. Minthogy azonban e plébánia csak 1736-tól fogva áll fenn, az előtt pedig az ottani lelkipásztorkodás a felső-bányai jezsuiták kezében volt, s locális Írásbéli feljegyzések nem léteznek; a kapnikbányai gazdag és érdekes bányamívelés múltjáról is alig tudunk valamit. II. Van azon kivttl Szatmármegyében több más bányahelység is, p. o. a misztót-falusi bérezek közt Misztbánya, Illóba, Sárgabánya, Feketebánya, Láposbánya (egykor Nagybánya tartozéka); Kitz vagy Kisbánya (egykor Felsőbánya tartozéka); valamint a borspataki, vörösvizi, foghagymási, sz. Jánospataki és fernezélyi völgyekben lévő bányatelepek stb.) de az ezeknek terén fennállt bányamívelésnek önálló története nincs. 54. §. 2. Márcimaros-, és 3. Bereghmegyében. A m á ramarosi havasokban,

2) Borsabánya környékén, homokkövön és csillámpalán áttóduló zöldkő-kőzetben néhány 2) »Nos Johannes (lo Hunyad stb. quod nos considerantes multimodas fidelitates et fidelium serviciorum merita prudentum et circumspectorum virorum universorum civium et hospitum in Civitate nostra Felsőbánya commorantium stb. Ceterum considerantes non utilitatem ac conimodum profectumque nostrum id annuimus et concedimus, ut quieunque fodinas seu foveas fovearum ac m o n t a n a r u m in K a p n e k more aliorum montanorum laborare seu aperire voluerint et coeperint, talibus a die inceptionis huiusmodi la,borúm ipsorum octo annoruni libertates dedimus et concessimus, prout consuetudo aliorum montanistarum requirit; tandem duin ad profectum venerint et aliqui proventus evenerint, de ipsi;; fodinis more solito et consueto proventus nostri de eisdem extradari debeant stb. Dátum die dominico proximo post festum Beati Thomae Apo- toli anno Domini 1455.« — Megerősítve Mátyás királynak 1465. VIII. kalendas septembris kiadott privilégiuma által. Kaprinay kézirataiból a budapesti egyetem könyvtárában IV. B. 64. 1. 2) Preisig Ed., Geschiclite des Máramaroser Bergbiues (Oest. Zeitschr. f. Berg- u. HüttenÓesen 187.7. 311. sk.'ll.