Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)

nes Plebanus Capellanus noster speciális, Martinus Judex, Magister Petrus Nótárius, et Ulricus Jurati de dicta Civitate nostra Rivulo Dominarum, suo ac universorum civium et lio­spitum nostrorum fidelium de eisdem Rivulo Dominarum et Zazurbánya« régi szabadságuk megújítását kérték. 1) Később 1376. a király e szabadságaikat »ad instar aliarum Civi­tatum et Montanarum nostrarum« a bányamívelésre nézve részletesebben fejtette ki 2). Kétségtelen tehát, hogy Nagy­bánya akkor királyi szabad bányaváros volt; s ilyen maradt is a XV. század kezdetéig ; bányaszabadságait pedig Zsigmond király 1393. 3) és Mátyás király 1464. 4) megújították és meg­erősítették. Nagy-Bánya városi szabadságainak később némi meg­szorítását tapasztalta, mikor Zsigmond azt 1411. Brankovics György szerb dezpotának engedte át 5), ki után később a Hunyadi ház birtokába jutott. 6) Mind Brankovics György, mind Hunyadi János pártfogolták Nagy-Bánya szabadságait; mely így Mátyás korában is mint előkelő szabad bányaváros sze­repelt ; s — noha annak halála után a lengyelek által háborít­tatott — ilyen maradt II. Ulászló alatt is, és e minőségben az 1514 : 3 tcz. 6. §-ába iktattatott. III. Nagy-Bánya ezen idei bányászati jelentőségéről ak­kori népségének szaporodása, egykori építményeinek jeles­sége, és a régi bányamíveléséről korunkra jutott tudósítások egyaránt tanúskodnak. Népségének szaporodását világosan bizonyítja amaz, a *) U. o. Kérésöket. kiválólag azzal indokolták; »quod privile­gium eorum antiquum, libertates ipsorum exprimens , ignis exustionis voragine inopinabiliter consumtum extitisset.« 2) Fejér Cod. Dipl. Hung. IX. köt. 5. r. 97. 3) 1393. YI. Kalendas Februarii, Fejérnél Cod. Dipl. Hung. X. köt. 2. r. 124. 1. 4) 1464. VII. idus Április, Kaprinay kéziratai közt XVI. köt. B. 4. 9 — 17. 11. 5) Szirmay Antal: Szat.hmár vármegye I. köt. Buda, 1809. 150 sk. 11. — Fejér Cod. Dipl. Hung. X. köt. 5. r. 141. 1. 6) Spiess Fülöp Ernő, Arcliivische Nebenarbeiten I. köt. Hala 1783. Okmáuyi függelék XXIII., 173. 1. — Fejér: Genus, incunabula et virtus Joannis Corvini de Hunyad, Buda 1844. 149. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom