Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)

BEVEZETÉS. 1. §. Általános tájékoztatásul. I. Az isteni gondviselés Magyarország hegyeit völgyeit az ásványvilágnak csaknem minden kincsével gazdagon áldotta meg. A Kárpátok azon össztömörülő hegycsoportjai ugyanis, melyek Dévénytől kezdve folytonos lánczolatban, és különféle név alatt, hazánk két nagy síkságát mellékmedenczeivel együtt tágivü félkörképen körülveszik, s számos előhegyeikkel a Dunaés Tisza felé leereszkednek, míg Moldova és Orsova közt a Dunán át a Balkán liegysorával érintkezve, a Klissnra nagyszerű folyamkapunál végződnek, — ősidőktől fogva napjainkig szakadatlanúl az európai bányászatnak egyik legnevezetesebb műterületét képezik. S úgy szintén az Alp-havasoknak keleti része is, mely hazánk Dunán-túli vidékének több pontján, s névszerint Haimburgnál és Esztergom-Vissegrádnál a Kárpátok előhegyei-ig terjed, s másfelől szintén a Balkánnal függ össze, — nem csekély számú helyen nyitottak, és nyitnak még jelenleg is tért a bányamívelés számára. A jelen munkának feladata az, hogy a meglévő hiteles tudósítások és adatok alapján, történelmi vizsgálódások utján, azon eredményeket foglalja össze és tüntesse fel, melyekkel a hazai bányaipar az itt jelzett területen Magyarország, fennállása óta, századok hosszú során át dicsekedhetik. II. Itteni fejtegetéseimnek ehhez képest két uralkodó szempontja van, melyeknek egyike általános európai, másika pedig különösen magyar-hazai. Az előbbi Magyarország bányaiparát azon conjuncturák szerint veszi szemügyre, melyek időről időre a közte és az általános európai bányaipar közt fennállt és fennálló összeköttetésnek következményei. Az MAGrYARORSZ. BÁNYÁSZ. KRIT. TÖRT. 1