Iványi Béla: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. II. 1458–1526. (Budapest, 1928.)

adtam s 1918. végére 33 ív kiszedve, kinyomva készen volt. Javában folyt az I. kötet elmaradt indexének készítése, midőn a világégés reánk nézve katasztrofálisan szerencsétlenül véget ért, reánk tört a Károlyi-féle forradalom, majd ennek méltó folytatása a judeo-bolsevizmus, nyomán követte ezt a román megszállás s utána — Trianon! Ezen idő alatt nemcsak Debrecen—Budapest, de Debrecen és Erdély közt is hónapok hosszú során át szünetelt az érintkezés s így sem a Családdal, sem a nyomdával közlekedni nem lehetett. Erdélyt megszállta az ellenség s ezzel a politikai s ténybeli változással kapcsolatosan változás állott be a család anyagi helyzetében is s voltak pillanatok, amikor számolni kellett azzal, hogy néhai báró Bánífy Dezső nagy szeretettel kitervelt s immár végrehajtás alá került elgondolása soha testet ölteni és befejezést nyerni nem fog. Hála az isteni Gondviselésnek, a viszonyok mégis úgy alakultak, hogy a munkát nem kellett félbeszakítani s dacára a család borzalmasan megcsonkított vagyonának, a családtagok szívós és kitartóan erős akarata reményt nyújt arra, hogy néhai való báró Bánffy Dezső ideája mégis csak testet fog ölteni. 1924. végéig tehát szünetelt a szerkesztés munkája, amikor végre a Családdal is, meg a nyomdával is a tárgyalásokat újra meg lehetett kezdeni. Félő volt, hogy a II. kötet 1918. végére kiszedett és kinyomott ívei a vörös őrület mindent elpusztító politikájának estek áldozatul, de hála a nyomda vezetőségének, a kinyomott íveket sikerült megmenteni. 1925-ben újra megindult az indexkészítés munkája, amely több-kevesebb megszakítás után végre ezen év elején elkészült, nyomdába került s ezzel a II. kötet megjelenésének útjából a végső akadály is elhárult. Az oklevéltár II. kötetében mindenben hűen megtartottuk azt a valóban mintaszerű és minden tekintetben bevált közlési módot, amelyet Varjú Elemér az I. kötet szerkesztésénél követett. A hosszú időtelés folytán változott viszonyok rovására esik, hogy az I. és II. kötet indexének betűi és a papír minősége eltérnek a kötet első 33 ívének betűitől és papíranyagától. Oka ennek, Hogy a régi betűk a huzamos használattól immár annyira elkoptak, hogy azokat használni nem lehet, az a minőségű papír pedig,