Iványi Béla: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. II. 1458–1526. (Budapest, 1928.)

1504. VIII. 12. Michaelem Bwthkay accedendo amoneat eundem dicatque et committat eidem verbo regio, ut ipse praescriptam sumpmam pecuniae, pro qua ut dicitur dicta possessio Mandok apud manus eiusdem praemisso pignoris titulo habetur, tollere et levare, eandem possessionem Mandok eidem exponenti quiete et pacifice remittere et resignare debeat et teneatur. Qui si fecerit, bene quidem; alioquin prohibeat eundem ab ulteriori detentione et conservatione eiusdem, usu fructuum et quarumlibet utilitatum eiusdem perceptione sew percipifactione et nichilominus evocet eundem contra annotatum exponentem ad octavas festi beati Michaelis archangeli nunc venturi regiam in praesentiam, rationem de praemissis redditurum. Et post haec huiusmodi amonitionis, prohibitionis et evocationis seriem cum amoniti et evocati nomine ut fuerit expediendum octavas ad praedictas dicto domino nostro regi fideliter rescribatis. Dátum in Pethyen feria secunda proxima ante festum Assumptionis Beatissimae Mariae Virginis anno Domini millesimo quingentesimo quarto. Átírva a leleszi konvent J504 szeptember 13-árt kelt oklevelében. (Ld. a CCCXXI. szám alatt.) cccxxi. 1504 szeptember 13. (Lelesz.) A leleszi konvent Szentgyörgyi Péter országbíró és erdélyi vajda parancsára II. Ulászló királynak jelenti, hogy Butykai Mihály Losonczi Zsigmond budai prépostnak, a nála zálogban levő Mándok szabólesvármegyei helységét visszaadni vonakodik, mivel a prépost a kapott 900 aranyforint helyett csak 500 aranyforintot akar fizetni. Serenissimo principi domino Wladislao, Dei gratia regi Hungáriáé et Bohemiae etc. domino ipsorum generoso Benedictus Kornys, praepositus, et conventus ecclesiae Sanctae Crucis de Lelez orationum suífragia devotarum perpetua cum fidelitate. Vestra noverit serenitas nos literas magnifici domini comitis Petri, comitis de Sancto Georgio et de Bozyn, iudicis curiae vestrae serenitatis, necnon waywodae Transsilvanensis, amonitorias nobis directas recepisse in haec verba: Amicis suis reve-