Iványi Béla: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. II. 1458–1526. (Budapest, 1928.)
dictam nostram possessionem Bezdeed vocatam praefato magistro Nicolao cum omnibus utilitatibus suis ut praemissum est vita ipsius durante tenendam, possidendam pariter et habendam, tali tamen sub conditione, quod ipse quoque quosque vitám in humanis egerit nomen nostrum l) ferre, nos regni, nobisque servire debeat et studeat quam diligenter, si vero alicui adhaerere vellet, nostrumque servitium subterfugeret, sed qualitercunque a nobis alienari attentaret, aut morte, quam dominus avertat praeventus a nobis separaretur, extunc eadem nostra possessio praefata Bezdeed libere et integre ad nos seu nostros successores descendat et devolvatur, ita quod neque in vita, neque post mortem sive pignoratitio sive perpetuo, sed quocunque alio iure cuicunque a nobis alienari valeat, verum sive post mortem, sive post ipsius a nobis alienationem illico ipsa possessio ad nos, seu ad nostros liberos proprios devolvatur. In cuius rei memóriám et firmitudinem perpetuam praesentes nostras sigillo nostro autentico munitas eidem edere curavimus harum nostrarum vigore et testimonio mediante. Datae in Zenthmarthon, sabbato post festum Luciae, anno domini millesimo quingentesimo tertio. Papíron, nyílt alakban, az előlap alján egykor papirfelzetű vörös viaszpecsét töredékeivel. Gr. Erdődy-levéltár Galgőczon; lad. 97. fasc. 11. no. 25. (Losonczy-iratok.) (V.) CCCXVII. 1504 január 1. (Kolozsmonostor.) A kolozsmonostori konvent előtt Dobai Máté, Losonczi Bánfi Ferenczet bizonyos, utóbbi által rajta elkövetett hatalmaskodás tekintetében nyugtatja. Nos conventus monasterii beatae Mariae virginis de Colosmonostra memoriae commendamus, quod egregius Franciscus Banffy de Lossoncz ab una, ac nobilis Matheus de Doba ab alia partibus coram nobis personaliter constituti per eundem Matheum de Doba sponte confessum extitit et relatum in hunc !) Természetesen nem a Lossonczy név értendő, hanem az adományozott birtok után viselhető Bezdédi nevezet, a melyet az olasz orvos egy 1504. évi oklevele szerint csakugyan fel is vett. (L. a XXX- sz. alatt.)
