Iványi Béla: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. II. 1458–1526. (Budapest, 1928.)
1468. XII. 15. XCIII. 1468 deczember 15. (Kolozsmonostor.) A kolozsmonostori konvent előtt a gyulafehérvári káptalan tiltakozik az ellen, hogy I. Mátyás király a küküllővármegyei Bun helységet Losonczi Dezső fiainak, Lászlónak és Zsigmondnak hűtlensége miatt („propter notam inüdelitatis egregiorum virorum Ladislai et Sigismundi filiorum condam Desew de Losoncz") Er(n)wsth János királyi kincstárnoknak adományozza, az utóbbi pedig birtokba vegye, minthogy a nevezett birtok jog szerint mindig a káptalant illette és néhai Losonczi Dezsőnek és fiainak kezére csak az utóbbiak hatalmaskodása folytán 1) került. Dátum feria quinta proxima post festum beatae Luciae virginis anno Domini millesimo quadringentesimo sexagesimo octavo. Eredetije papiron, hátlapján viaszba nyomott pecsét némi maradványával, az Országos Levéltárban M. 0. D. L. 29,829. jelzet alatt. 146S. XII. 26. XCIV. 1468 deczember 26. Buda. I. Mátyás király „Bered, Maygrad, Kwchyo, Papthelek et Zelzegh" birtokokat, továbbá a „Debreu et Mono" birtokokon levő részeket, „quae alias quondam generosae dominae Catherinae relictae quondam Desew filii quondam Bani de Lossoncz" tulajdonában voltak, azonban részint Katalin magszakadása, részint fiainak hűtlensége folytán akik a Szentgyörgyi János erdélyi vajda által szított erdélyi lázadásban vettek részt — a szent koronára szálltak, 1100 forintért zálog czímén Kinizsi Pál máramarosi főispánnak adja. Dátum Bwdae, feria sexta proxima ante festum nativitatis Domini, anno eiusdem millesimo quadringentesimo sexagesimo octavo. A gróf Teleki-család marosvásárhelyi levéltárában : Földváry-osztály N° 722. szám alatt, Báthori Kristóf erdélyi vajda /577 deczember í8-án kelt átiratából. *) Ami miatt a per köztük folyamatban is van.
