Varjú Elemér: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. I. 1214–1457. (Budapest, 1908.)

siones cum omnibus utilitatibus et pertinentiis suis in ius et proprietatem magistri Thomae saepedicti ac heredum suorum, heredumque suorum successorum perpetuo et irrevocabiliter debeant devolvi seu devenire. In cuius rei testimonium praesentes concessimus literas, sigilli nostri munimine consignatas. Dátum in festő beati regis Stephani confessoris, anno domini M

0C°C

0C° tricesimo secundo. Hártyán, nyilt alakban, hátlapján pecsétnyommal. Gróf Erdődy-levéltár Galgóczon, lad. 95. fasc. 10. no. 2. 1332. VIII. 20 LXXII. 1333 márczius 11. A boszniai káptalan bizonyítja, hogy a tanúk, a kiket Pál országbíró levele értelmében Dénes fia István mesternek Szerémi János fia Éliás elleni perében kihallgatott, egyértelműleg azt vallották, hogy Pacsej birtok azon része, a melyet az alperes a magáénak mondott, Dénes fia Istvánnak öröklött tulajdona. Nos capitulum ecclesiae Boznensis damus pro memória, quod cum secundum continentiam literarum comitis Pauli iudicis curiae domini regis magister Stephanus filius Dyonisii contra Elyam filium Johannis de Syrimia in die medii quadragesimae testimonium producere debuisset coram nobis super eo, ut possessionaria portio in possessione Pachey, quam praedictus Elyas possideret, sua sit haereditaria, ipso itaque die medii quadragesimae adveniente Symon de Telekus pro eodem domino suo magistro videlicet Stephano, cum literis procuratoriis sancti Mychaelis archangeli de Castro Ferreo ad nostram accedendo praesentiam, ipsum testimonium nomine et verbo eiusdem magistri Stephani domini sui, praesente Thoma filio Ipoliti fratre eiusdem Elyae patrueli, pro eodem Elya personaliter comparente, produxit in hunc modum: quod primi tres prolocutores, Dyonisius scilicet de Bela, Dominicus filius Petri de Sumug et Petrus dictus Zel de Syrimia cum caeteris nobilibus infrascriptis ad nostram accedentes praesentiam, ex quibus tribus prolocutoribus idem Dyonisius de Bela in nostri praesentia astando dixit eo modo, ut ipsa possessionaria portio, quam Elyas filius Johannis in possessione (1333.) III. 10.