Varjú Elemér: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. I. 1214–1457. (Budapest, 1908.)

mobilibus et immobilibus quondam dicti Gregorii de Domoslo ad eundem Dyonisium in omni sui parte scirent pertinere, verumtamen res mobiles et immobiles, seu vasa argentea, equos equatiales ac aliquos domos Budenses ab ipso Gregorio de Domoslo remanentes audivissent et eorum aliqui scivissent, sed valorem, numerum et quantitatem ipsarum rerum, equorum et domorum se ignorare retulerunt. Dátum in Zendmarton

1) secundo di termini praenotati anno etc. decimo nono. Ladizlaus de Zenthmarton, Albertus de Bessded, et Blasius de Essen pro vestra paternitate oratores. Kívül a czím : Honorabili viro domino Johanni archidiacono de Zaboch etc. ac vicario ecclesiae Agriensis in spiritualibus generáli, domino nostro in Christo honorando. Papiron, zárlatán két természetes színű és egy zöld viaszpecsét töredékeivel, Ezek közül egyiken nagy B betű, a másikon valaminő czímerállat (talán természetesen ábrázolt madár ?) s a körirat csekély töredéke látható ; a harmadik valószínűleg a czimzett János szabolcsi esperes zöld viaszra nyomott pecsétjének maradványa. Gr. Erdődy-levéltár Galgóczon; lad. 97. fasc. 24. no. 2. 1419. II. 6. CCCLXXXIX. 1419 május 12. Tata. Garai Miklós nádor, aki előtt Győr és Komárom vármegyék gyűlésén Mihály yérteskeresztúri apát Losonczi Dénes fia Lászlót arról vádolta, hogy az apátság esetei birtokának egy részét császári jobbágyaival elfoglalta, az utóbbit huszonötöd magával leteendő perdöntő esküre ítéli. Dátum duodecimo die congregationis nostrae praedictae in loco memorato. (A gyűlés napja : Feria secunda videlicet in quindenis festi beatorum Philippi et Jacobi apostolorum in oppido Tatha.) Fejér, Codex Diplomaticus, tom. X. vol. 6. 238. lap. «Ex originali transsumto, anno 1523. edito.» J) így. (1419.) V. 12. V. 1.