Varjú Elemér: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. I. 1214–1457. (Budapest, 1908.)

1415. 111.23. 1410. V. I. dicti Aran et utilitatum eiusdem, ipsum in eadem Nyres concernentium, quia pro eodem contradictores apparuerunt, prout patet in aliis literis nostris citatoriis exinde confectis. Dátum sedecimo die diei introductionis praenotatae, anno domini millesimo quadringentesimo quintodecimo supradicto. Hártyán, megpecsételetlenül. A felhajtott alsó szél arra mutat, hogy az oklevél eredetileg privilegiális alakúnak volt szánva, de miután utólag ellentmondók jelentkeztek, nem függesztették rá a pecsétet. Országos Levéltár, D. O. 27,150 (a kolozsmonostorí konvent levéltárából). A konvent ebből a példányból 1764 október 4-ikén hiteles másolatban is kiadta, azon megjegyzéssel, hogy az eredeti nyílt alakban volt kiállítva. Ezen átirat a Bánffy-levéltárban Kolozsvárott van. CCCLXXVII. 1415 szeptember 5. Visegrád. Garai Miklós nádor azon perben, a melyet Losonczi Dénes fiai György és László, valamint Batthyáni György a néhai nagyatyjuk, Szécsi Péter felesége és leánya Ilona után őket illető leánynegyed és hozomány miatt Szécsi Miklós volt tárnokmester és Szécsi Péter fia Miklós nádor fiai, János és Péter ellen folytatnak, a budai káptalant a peres birtokok megbecslésére kiküldi. Amicis suis reverendis capitulo ecclesiae Budensis Nicolaus de Gara regni Hungáriáé palatinus et iudex Comanorum amicitiam paratam cum honore. Noveritis, quod Michael Ruben pro magistris Georgio et Ladislao filiis quondam Dionisii bani de Losonch ac Georgio filio Johannis de Bathyan cum procuratoriis literis nostris, iuxta continentiam literarum nostrarum prorogatoriarum in octavis festi beati Georgii martyris, in anno domini millesimo quadringentesimo decimo praeteritis, in figura nostri iudicii comparendo, contra magnificum virum dominum Nicolaum de Zech, pridem thauarnicorum regalium magistrum ac Johannem et Petrum filios quondam Nicolai palatini filii Petri filii Nicolai filii Iwanka de Zech, quasdam literas capituli ecclesiae Vachyensis evocatorias, nobis ad regium literatorium mandatum rescriptas, tenoremque literarum regalium dicto capitulo directarum verbaliter in se habentes, asserens actionem et propositionem dictorum actorum literis contineri in eisdem, nobis prae-