Varjú Elemér: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. I. 1214–1457. (Budapest, 1908.)

11411.) III. 18. 1411. (III. 18. proveniendi feria quarta proxima post dominicam Oculi decem florenos novae regiae monetae, salva parte iudicis, dare et solvere deberet et teneretur. Ipso termino adveniente praetitulatus magister Petrus personaliter coram nobis adhaerens, dictam sumpmam pecuniae quantitatem praenominato Jacobo plene et integre persolvit coram nobis, ut debebat. Super quibus idem Jacobus sufficienter contentus, praescriptum magistrum Petrum occasione dicti iuris quartalis praeallegatae dominae Clarae commisit expeditum, quietum, absolutum et per omnia satisfactum, tamen quia fragilem naturae humanae memóriám prolixitas ipsam sólet plerumque enervare, ne ea, quae iuris ordine terminantur, apud posteros valeant retractari, sed potius perpetua íirmitate consistant, praesentes literas nostras privilegiales sigilli nostri autentici munimine roboratas eidem magistro Petro duximus concedendas. Dátum in Tasnad termino praenotato anno i domini millesimo quadringentesimo undecimo. Hártyán, kenderzsinóron lógott pecsétje hiányzik. Bánffy-levéltár Kolozsvárott. CCCLXIX. 1411 április 29. Kolozsmonostor. A kolozsmonostori konvent előtt Somkereki Miklós fia Antal, aki hallotta, hogy Losonczi Dezső fia Miklós fiai, János és István, valamint ezek vérrokonai, amikor Csanád és Szederjes nevű birtokaikat Bicsak Benedeknek és Szenttrinitási Balázsnak eladták, egy darabot az ő szederjesi részbirtokából is hozzámértek, úgy az eladókat, mint a vevőket földje elfoglalásától és használatától tilalmazza. Papirra irt nyílt alakú eredetije a gróf Teleki-levéltárban, Marosvásárhelyen van ; szövege megjelent a Teleki Okmánytárban, I. kötet 373. lap. CCCLXX. 1412 június 9. Buda. Garai Miklós nádor a Pásztói Jánosné és Losonczi Zsigmond, György és István között folyó per tárgyalását elhalasztja. Nos Nicolaus de Gara regni Hungáriáé palatinus et iudex Comanorum damus pro memória, quod causam, quae inter