Varjú Elemér: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. I. 1214–1457. (Budapest, 1908.)
1370. IV. 24. suorum nomine precum cum instantia, quod quia ipsas literas propter quosdam adversarios seu aemulos suos et viarum suarum discrimina, quo ipsis expedit secum semper in specie deferre expavescerent, totam formám seu tenorem earundem tum pro hiis, tum ob maiorem cautelam et firmiorem rei evidentiam nostris literis privilegialibus inseri faceremus. Quarum quidem literarum patentium tenor talis est: Nos conventus . . . (Következik a kolozsmonostorí konvent 1350 október 26-án keit oklevele; lásd a CXLVII. szám alatt.) Nos enim legitimis et conrguis postulationibus praedicti Ladislai filii Beke et fratrum suorum ac iustitiae annuentes, praeallegatas literas nostras patentes non abrasas, non cancellatas, non obumbratas, nec in aliqua sui parte vitiatas, de verbo ad verbum transscribi transscriptumque earundem nostris praesentibus r) literis privilegialibus inseri fecimus propter rationem supradictam. Dátum in festő beati Georgii martiris anno domini M m o ccc m o lxx m o. Hártyán; függő pecsétje zsinórostúl hiányzik. Bánffy-levéltár Kolozsvárott. CCXXII. 1370 május 5. Kolozsmonostor. A kolozsmonostori konvent Imre erdélyi vajdának jelenti, hogy Bonczhida és Lóna között a határt a vajda meghagyása szerint kiigazította. Magnifico viro et honesto domino Emerico voyvodae Transsilvano et comiti de Zonuk amico ipsorum honorando conventus monasterii beatae Mariae virginis de Clusmonustra orationum suffragia devotarum. Noverit vestra magnificentia literas vestras recepisse in haec verba: Religiosis . . . (Következik Imre vajdának 1369 nov. U-íkén a kolozsmonostorí konventhez intézett meghagyása; lásd a CCXIX. sz. alatt.) Nos enim petitionibus vestris et iustitiae annuentes, ut tenemur, una cum praedicto Baraba de Olnuk homine vestro nostrum hominem, videlicet Stephanum literatum, notarium nostrum ad praemissa exsequenda pro parte praedictor) Az eredetiben tollhibából : pendentibus olvasható.
