Varjú Elemér: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. I. 1214–1457. (Budapest, 1908.)

dominum nostrum episcopum pro tempore constitutorum, tenoris et continentiae infrascriptae, petens nos verbo eiusdem magistri Thomae domini sui precum cum instantia, ut nos ob maiorem rei evidentiam et cautelam uberiorem totam formám earundem nostris literis patentibus inseri, nostroque sigillo communiri faceremus. Quarum quidem literarum tenor talis est: Nos Petrus . . . . (Következik Péter és Gothárd egri kanonokok 1351. január 13-án kelt oklevele; lásd az előző szám alatt.) Nos igitur legitimis et congruis po[s]tulationibus ipsius magistri Thomae ac iustitiae annuentes, praedictas literas eorundem Petri archydiaconi et Gothardi magistrorum de verbo ad verbum transscribi, transscriptumque earundem nostris literis praesentibus patentibus inseri fecimus, cautela pro maiori. Dátum feria quarta proxima ante quindenas festi epiphaniae domini, anno supradicto. Hártyán, hátán a káptalan pecsétjének töredékeivel. Bánffy-levéltár Kolozsvárott. (1351.) I. 19. CL. 1351 július 22. Sárospatak. Gilét fia Miklós nádor az István volt Szörényi bán és András fia Dénes közt Czigány birtok egy része miatt Ung megye gyűlésén megindult perben az írásbeli bizonyítékok bemutatására új határnapot tűz ki. Nos Nicolaus regni Hungáriáé palatinus et iudex Comanorum damus pro memória, quod in congregatione nostra generáli universitati nobilium de Zemlyn et de Ungh comitatuum, feria secunda proxima ante festum beati jacobi apostoli prope civitatem Patak celebrata, Symon filius Andreae de Delnew pro Stephano quondam bano de Zeuren cum procuratoriis literis capituli ecclesiae Strigoniensis exsurgendo proposuit eo modo, quod idem Stephanus banus in possessione Zygan, in comitatu de Zemlyn existenti, mediantibus literalibus instrumentis portionem haberet possessionariam, unde si quispiam super ipsa portioné sua possessionaria aliquid iurisdictionis habere se speraret, idem Stephanus banus videre vellet ab eodem. Quo audito Dionysius filius Andreae personaliter ex adverso exsurBánffy Oklevéltár. I. 12 (1351.) VII. 18.