Varjú Elemér: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. I. 1214–1457. (Budapest, 1908.)
quo praesente Michael aulae nostrae parvulus, vei Simon de Daroch, aut Ladislaus de Kanda, seu Andreas filius Ponith, sive Ladislaus de Galsa, vei Iwanka filius Leunardi, aliis absentibus homo noster, ad faciem ipsius possessionis, praesentibus vicinis et commetaneis suis legitime convocatis, accedendo, reambulet ipsam per veteres metas suas et antiquas, novas iuxta veteres, ubi necesse fuerit, erigendo ; reambulatamque, si invenerit ipsam modo praemisso nostro pertinere collationi, statuat eandem praedicto Stephano bano sine praeiudicio iuris alieni perpetuo possidendam, si non fuerit contradictum ; contradictores vero, si qui fuerint, citet ipsos contra eundem Stephanum banum ad nostram praesentiam ad terminum competentem. Et post haec seriem totius facti cum cursibus metarum nobis fideliter rescribatis. Dátum Budae, feria tertia proxima post quindenas festi Paschae domini, anno domini M m 0 ccc m 0 quinquagesimo. Átírva a váczi káptalannak ezen királyi beiktatóparancsra küldött 1350 április 25-ikén kelt jelentésében. (Lásd a következő szám alatt.) CXLIII. 1350 április 25. Vácz. A váczi káptalan I. Lajos királynak jelenti, hogy Dénes fia István gímesi várnagyot Zauz birtokba beiktatta s a birtok határait megállapította. Excellentissimo principi domino Lodouico dei gratia illustri regi Hungáriáé domino suo capitulum ecclesiae Wachiensis orationum suffragia devotarum. Noverit excellentia vestra nos literas vestras reverentia qua decuit, ut tenemur, recepisse penitus in haec verba : Lodouicus . . . (Következik Lajos király 1350 április 13-ikán kelt beiktató parancsa; lásd az előző szám alatt.) Nos igitur mandatis excellentiae vestrae obtemperantes, ut tenemur, una cum praedicto Ladislao de Galsa homine celsitudinis vestrae hominem nostrum fidedignum, magistrum scilicet Thomam socium et concanonicum nostrum, rectorem altaris beati Martini confessoris ad praemissa diligenter exsequenda pro testimonio transmisimus, 1350. IV. 13.
