Varjú Elemér: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. I. 1214–1457. (Budapest, 1908.)

A rendezett iratok osztályozása is meglehetősen önkényes szempontok szerint történt; összetartozó részeket szétválasztottak, viszont egymással semmi vonatkozásban nem levő iratok kerültek közös czímek alá. E rendezéssel záródik a Bánffy-család nagy levéltárának története. A mi azután történt, az már a család története szempontjából nem igen bír érdekkel. Alig egy negyed századdal az archivum ügyének rendezése után a gubernátori ág utolsó tagja, József gróf is elhunyt. Örökébe az ifjabb bárói ág egyik tagja lépett, megalapítva a Bánffycsalád második grófi ágazatát. Ezen ágnak nagyérdemű széniora, gróf Bánffy György mérlegelve azt a nagy hasznot, a melyet az Erdély történetének bizonyos korszakaira bámulatosan gazdag levéltár a hazai történetírásnak nyújthat, 1903 márczius 11-ikén kelt s az Erdélyi Múzeum-Egylet igazgató-választmányához intézett levelével átadta azt az Erdélyi Múzeumnak, mindössze azt a jogot tartva fenn maga és jogutódai részére, hogy abból a nekik szükséges iratok mindenkor akadálytalanul kiadassanak. Ez elhatározás óriási hordereje nemcsak abban rejlett, hogy vele Erdély legnagyobb magánlevéltára átadatott a közhasználatnak, hanem főleg abban a követésre méltó példában, a melyet az erdélyi magánlevéltárak tulajdonosainak nyújtott. Az eredményről az Erdélyi Múzeum tanúskodik, a melynek folyvást szaporodó léteményezett levéltárai összességükben úgy terjedelemre, mint beiértékre az országban levő közlevéltárak leggazdagabbjaival vetekednek. A Bánffy-levéltár mai rendezetlen állapotában csak megközelíthetőleg becsülhető ötvenezer darabra. A többszörös átszállítás, a ki- és becsomagolás a rendet teljesen megbontotta benne, úgy, hogy a kutató a régi mutatóknak már semmi hasznát sem veheti. A végleges felállítás és rendezés ideje azonban nincs messze s ha ennek megtörténte után a benne rejlő anyag áttekinthetővé válik, akkor fog kitűnni, minő históriai kincs az, a melyet Erdély legősibb családja sok századon át gyűjtött, megőrzött s végül nemesen felajánlott a tudomány hasznára. A családtörténet szempontjából vizsgálva a Bánffy-levéltárt