Varjú Elemér: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. I. 1214–1457. (Budapest, 1908.)
tarum, dicto magistro Thomae filio Dionisii, cum integritate sui iuris et per eum suis successoribus iure perpetuo et irrevocabiliter commisimus possidendam, tenendam pariter et habendam. In cuius rei memóriám, perpetuamque firmitatem praesentes nostras concessimus literas patentes, promittentes sibi, ut cum praesentes nobis reportatae fuerint, in formám nostri priviiegii redigi faciemus. Data in loco et terrnino praenotatis, anno domini M°ccc°xxx° septimo. Tamás erdélyi vajda 1338 június 27-ikén kelt privilegiális átiratában. (Lásd az átiró oklevelet a XCV. szám alatt.) XCII. 1338 május 3. Szentimre. Péter erdélyi alvajda megparancsolja az erdélyi káptalannak, hogy Losonczi Dénes fia Tamás kérésére ennek Ormány, Kepös, Kérő, Marczeltelke és Szond nevű birtokain határjárást tartson. Discretis viris et honestis capitulo ecclesiae Transsiluanae amicis suis reverendis Petrus vicevoyuoda Transsiluanus sincerum salutis affectum amicitia cum parata. Magister Thomas filius Dionisii dicit nobis, quod quaedam possessiones suae Vrman, Kepus, Kereu, Marceltelku et Zand vocatae, in comitatu de Zomuk interiori adiacentes, reambulatione et metarum erectione permaxime indigerent. Super quo vestrae discretionis amicitiam requirimus diligenter per praesentes, quatenus receptis praesentibus, vestrum detis hominem pro testimonio fidedignum, coram quo Andreas filius Jacobi vei Jacobus filius Thomae aut Petrus filius Laurentii, aliis absentibus homo noster accedendo ad facies dictarum possessionum, convocatis vicinis et commetaneis earundem universis ac praesentibus, reambulet easdem per veteres metas et antiquas, novas metas iuxta veteres, si necesse fuerit, erigendo, relinquatque eidem magistro Thomae pacifice possidendas, si non fuerit contradicturn ; contradictores enim, in quacumque dictarum possessionum apparuerint, contra eundem magistrum Thomam ad nostram citet presentiam ad terminum competentem. Post haec autem ipsius reambulationis 7* (1337.) XII. 10.
