Varjú Elemér: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. I. 1214–1457. (Budapest, 1908.)

A további tárgyalásokat nem ismerjük, csupán az eredményről van tudomásunk: a Bánffyak a jegyzékben felsorolt okleveleknek még 1782 előtt birtokába jutottak s e becses gyarapodást a grófi ágnál őrzött közös levéltárba be is sorozták. Az utolsó, a ki a levéltár gyarapításán nagy gonddal, mondhatnók szenvedélylyel fáradozott, gróf Bánffy György, e néven Erdélynek második főkormányzója volt. A levéltár átvétele után első gondja, hogy annak megfelelő helyet biztosítson. A mint kolozsvári palotáját rendbehozatta, azonnal átszállíttatta a gondosan ládákba csomagolt iratokat Szebenből s a grófi ág gazdag kincs- és fegyvertárával kapcsolatosan két szobában felállíttatta. A kiegészítést abban az irányban folytatta, a mint azt Dénes gróf és Farkas báró elkezdték. Ügynökei útján majd az egész országot feljáratta, mindenütt nyomoztatva a megszerezhető vagy lemásolható családi leveleket. Kapott is ajánlatokat busás áron megvehető iratokra nemcsak egyet, főképp Horvátországból, a honnan a Lindvai Bánffyakra vonatkozó többé-kevésbbé régi okleveleket ugyancsak kínálgatták neki, de családját érdeklő, igazán becses darabhoz csak elvétve juthatott. A hiteles helyeket is még egyszer végig akarta vizsgálni s e czélból 1811-ben az összes káptalanokhoz és konventekhez szóló oklevélkutató parancsokat állíttatott ki maga számára; azonban ezeknek nagy része felhasználatlanul maradt, mert a legtöbb helyről a levélben megkeresett egyházi férfiak azt jelentették, hogy a Bánffyakra vonatkozó oklevelek nincsenek az őrizetükre bízott archívumokban. Az eredménytelenség okajórészben abban keresendő, hogy a kutatást a Losonczi névre nem terjesztették ki, holott a középkori oklevelek a Bánffyak egyenes elődeit mindig e néven emlegetik. A családi levéltár gyarapítására szolgáltak a gondosan megőrzött hivatalos iratok, királyi resolutiók, rendeletek, körlevelek stb. is, a minők kisebb számmal már az első gubernátortól is maradtak. Ezekhez járultak a grófi ág főispánságot viselt tagjainak aktái, különösen Doboka vármegyét illetők s újabban a családtagok nagymennyiségű hivatalos és magánlevelei. Végül az egész levéltárnak bizonyos történeti értéket s jelleget kölcsönöztek a gubernátor által nagy szorgalommal összegyűj-