Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. VIII. 1261–1272. (Pest, 1870.)

(a mai Silistriában) volt, onnan Perszthlavába, azután (978. körül.) Preszpába, s innen (981.) Lichnidus városba tétetett által, a Lichnidusi tó és Úrin folyó mellé, a mai Albania és Macedónia éjszaki határvonalán, mely ezen időtől fogva Achridának vagy Ochridának neveztetett. Ennek folytán az itteni előbb püspöki székhely, a már keresztyén bolgárok érsekének, illetőleg I. Miklós pápa privilégiumából patriarchának. lett székhelyévé, ki a konstantinápolyi patriarchától csaknem egészen független volt.*) Ezen bolgár patriarchák közt különösen Theophylactuslett nevezetes (1081 — 1118) az „Institutio Regiá"nak**) és az „Oratio ad Alexium Comnenum Imperatorem"-nak szerzője, kinek, Marinerius Vincze latin fordításában, korunkra jutott 75 levele***) hittani nem kevesbbé mint történelmi tekintetben fontos. Ezen érsékség a hun-scytha népek, s névszerint a magyarok és Magyarország történetének szempontjából csak csekély érdekkel bír; főérdeke azon kérdésben fekvén, ha vájjon a régi Justiniana Prima érsekségének traditionalis előzményeivel függött-e öszsze ? s kiválólag — önálló szervezése után — menynyiben lehet benne a bolgárok egyházi életének összpontosítását találni ? Mindamellett a Balkán hegység, s az Al-Luna völgynek históriai viszonyainak fejlődését teljesen félreismernők, ha az események azon nevezetes lánczolatának egy szemét nem látnók *) Far la ti Illyricum Sacrum. VIII. köt. Velencze 1819. sk. 138. — Lingenthali Zacchariae Eduárd, Beitrage zur Geschichte der bulgarischen Kirche (a sz. pétervári akadémia által kiadott „Mémoires" VIII. köt. 1864. 3. sz ) **) Maxima Bibliotlieca Veterum Patrum XVIII. köt. Lugduni 1677. 563. sk. 11. ***) U. o. 533. sk. 11.