Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. VIII. 1261–1272. (Pest, 1870.)

ki tettei által nemcsak uralkodásának egész idejét dicsőségben tölté^ hanem az emlékezetnek is eleget hagyott hátra a nevére öltött fényből — gondoskodása Bulgaria legszentebb érseksége iránt, melyet saját nevéről Justiniana Primá-nak nevezett, oly buzgóságot tanúsított, melyet kifejezni szavakkal nem könnyű. Ez által saját szülőföldjének jelentőségét is emelte; mert a hagyomány azt tartja, hogy testi származása itt vette kezdetét. U mindent megtett, s nagy buzgalommal azon volt, hogy a nevelésére fordított költséget neki nagyszerűen visszafizesse, s állását így a tisztelet és fény legmagasabb fokára emelje. Azért hosszú volna részletesen elmondani, mennyi méltatásban részesíté azt egyéb egyházak mellett, milyen elönyekkel tünteté ki, és hány arra alkalmas egyházat helyeze főpapságának körébe. Ezeken kivtíl még sok más dologgal is emelte azt; olyanokkal is, melyeket az uralkodók magasztas elmélkedésü tekintélye szokott adományozni. A miben az öregebb Piómának ama legszentségesebb pápája Yigilius vele egyetértvén, még inkább gondoskodott jövő dicsőségének biztosításáról; valamint arról is, rnikép maradnának meg fensöbbségének jogai az örök időnek (emlékezetnek) átadva: miért is aranypecsét alatt kiadott levelében azt megerősité. Megmaradt tehát, nagyra növekedvén saját dicsőségében, élvezvén, mint illik, a neki osztályrészül adott előnyeket, és tökéletesen váltózatlanúl megtartván, mint a sorsnak valami szerencsés adományát, minden reá bízott egyházakat. De miután a mindent felforgató idő a fordulatoknak más eseményeit idézte elő, egyszersmind azt hozta magával, hogy ennek állása is más helyzetbe jutott, és az ügyek itt azonnal rosszabbra változtak; shogy a jó szerencse eltávozván, az ellenségeknek ravasz megtámadásából sok rossz következett. A mint tehát az időknek rohama ide is hatott, többféle módon állt be változás; s megtörtént, hogy a hozzá tartozó egyházakkal egyenetlenségek támadtak ; azután az is történt, hogy ezek a betört ellenségnek hatalmába kerülvén, ez által zsarnokilag erőszakos rabszolgaságra vittettek. E^ek pedig időnek folytán olyannyira sujttattak, hogy majdueji a végrenyészetre jutottak, s hogy nehéz volna, azok közül egyet is már saját nevén nevezni. Vannak pedig nálun

1 is szent anyavárosainkban többen, kik az idők for 28*