Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. VI. 890–1235. (Pest, 1867.)

f t Az „Arpádkori Uj Okmá n y t ár"-nak második folyamában is ugyanazon tervet és irányt fogom követni, mint az első folyamban. Ezen ujabb gyűjtemény tehát szintén öt kötetből fog állni, ugyanazon idöszerinti felosztással. Tárgya pedig az összes okmányi apparatus, mely Magyarországnak az Árpádokkora alatti történetére vonatkozik, mennyiben eddig vagy kiadatlan, vagy csak hiányosan volt közzétéve, és ezen hiány helyreigazítható; Magyarországot, Fejér Györgynek felfogása szerint, a szó tágabb értelmében véve, mint mindazon országoknak összesége, melyek az Árpádok korában a magyar anyaországhoz annectáltattak. A gyűjteménynek kettős momentuma lévén, az anyagi és az alaki, mindkettőre nézve álláspontom szintén ugyanaz, csakhogy több évi kutatásaim azt is lehetségessé tették, hogy az okmányoknak aránylag már sokkal nagyobb számát tehessem közzé: A gyűjteménynek anyagi része háromféle, ahhoz képest, a mint az egyes okmányok eredeti példányok alapján, vagy másolatok után, vagy más már nyomtatott munkákból közöltetnek. Azon roppant pusztítások után, melyeket a hazai okmányügy előbbi századokban szenvedt, a történet megkívánja, hogy a meglévő adatoknak gyűjtésében legnagyobb szorgalommal eljárjunk, s hogy a magyarországi codex diplomaticusban minden okmányi adatnak helyt adjunk, melyet bármi formában sikerül feltalálnunk. Azért, ha eredeti példányokat nem bírunk, másolatokkal és kútfői könyvkivonatokkal is meg kell elégednünk. Sőt ha az okmányok egész szövegére szert nem tehetünk, töredékeket és rövidebb indicatiókat sem szabad mellőznünk, milyek p. o. hiteles levéltári lajstromokban találhatók.