Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. VI. 890–1235. (Pest, 1867.)

visszalépett az Ugyzettöl, s vau egy törvényünk, mely szerint: a ki visszalép, hátrányban vau, s van egy másik, mely azt határozza : hogy ha valaki barátjának elad 1000 ftért egy darab földet, s ez erre neki 500 ftot tizet, hogy ha most az eladó az Ugyzetet megbánja, a vevő vau előjogban, mert ez azt mondhatja hozzá : „add vissza pénzemet"; de ép úgy követelhet tőle egy darab földet is, mely ugyanoly értékű, s a legjobbik azok közt, melyekkel bír. Itt ugyanazon eset forog feun : S. van előjogban, s így megtartja azt, uii birtokában van. De valaki azt állíthatná, hogy azon hasznot, melyet S. bír, föl kellene osztani, s felét R. uek a másikat 8-nak adui mert különben R. nem kap semmit a haszonból, a tökét lefoglalták a hitelezők, s így nem keresett semmit pénzével; s ezenkívül még azt lehetne állítani : „ki kezeskedhetik arról hogy akkor lett volna haszon, hogyha az ügyzet az egység szerint létre jött volna is? s így, minthogy R.-nek ekkor sem lett volna része a haszonban, euuél fogva nekik most osztozkoduiok kell." Ilyesmi senkinek sem juthat eszébe, mert így azt kellene állítnom, hogy a visszalépő elönybeu s ellene hátrányban vau; miuektiuk pedig van törvényünk, mely az ellenkezőt moudja, ennélfogva seinuiikép sem cselekedhetem így, s nem találjuk sehol sem a hasonló aggodal mat kifejezve, sokkal inkább az ellenkezőt talál juk, mert így áll írva : ha valaki egy hajót bérel, s azt fele útján lerakod tatja, akkor neki a bért csak az út feléért kell megtizetui; de ezt csak akkor, lia bizonyosan föl lehet tételezui, hogy az út másik felére is szállítmányt kapni, és így kárt szenvedni ueui fog, ellenkező esetben neki a vitelárt egészen ki kell fizetni, így tehát itt is tekintetbe kellene venni, talán a hajót szerencsétlenség éri, s így be vau bizonyítva, hogy előre nem látott eseméuyekre nem kell tekintettel lenni 935. sz. • ,