Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. VI. 890–1235. (Pest, 1867.)
ván, amazok alapján Fejér okmánytárának kiegészítését tűzte ki magának feladatúi, minek eszközlését alólirottra bízta. Hogy pedig én ezen nehéz megbízásnak teljesítését magamra vállaltam, annak is kettős oka volt: az egyik az, mert akkor hazai tudósaink közül nem igen volt; ki ilynemű munkának elvállalására késznek nyilatkozott volna; a másik pedig az, mivel az okmányoknak tanulmányozása fiatal korom óta legkedvesebb foglalkodásaim közé tartozott. Mindamellett nem tagadom, hogy magam is csak nehezen határozhattam el magamat; egyrészről, mert legközelebbi hivatalos teendőim munkaerőmet csaknem egészen igénybe vették, s másrészről, mert okmányi tanulmányaimnak akkor egészen más czélpontjai voltak. Nem azoknak kiadása, hanem általában történelmi felhasználásuk volt az irány, melyet követtem; s ha szerencsés nem vagyok, néhai mélt. Rí mely Mihály pannonhalmi főapát pártfogását vállalatom számára kinyerni; ha főt. Czinár Mór pannonhalmi levéltárnok engem kölönös részvéttel nem támogat; ha végre más hazai búváraink is (Erdy János, Knauz Nándor, Szabó Károly, Horváth Mihály stb.) nekem segítségöket nem igérik, úgy hiszem, hogy az Árpádkori Új Okmánytárának kiadásához soha nem fogtam volna. Miután azonban ezt magamra vállaltam, azon voltam, hogy mindent, a mihez férhettem, a vállalat érdekében megnyerjek; azon programmhoz tartván magamat, melyet a munka I-sö kötetében közzé tettem. így indíttatott meg az Árpádkori \ j Okmánytárnak első folyama. Azóta, nagy örömmel mondhatjuk, hogy viszonyaink a hazai történelem érdekében sokkal kedvezőbbre fordultak. A levéltárak a hivatott búvár előtt most már