Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. VI. 890–1235. (Pest, 1867.)

hanem 1237. Ilynemű hibákat kikerülni az okmánytárok kiadóira nézve csaknem lehetetlen; míg kijavításuk azért nem látszik tanácsosnak, nehogy azon gyanú támadjon, mintha a kiadó önkénytes megmásításokat tett volna. Elég, ha ilynemű kibák kijelöltetnek. Okmánytárunk ezen folyamának első kötetébe függelékképen, és mintegy csak például, Jehuda-haCohen híres XI. századi zsidó rabbinak (megh. 1070. körül) három jognyilatkozatát vagyis u. m. responsumát is felvettem, kettős oknál fogva; t. i. mert ezek magyarországi viszonyokra vonatkoznak, s mert korszerűnek tartjuk Magyarország történetének szempontjából a középkori zsidó kútfőkre is figyelemmel lenni. Ezen oknál fogva, nézetem szerint, a NagySzombatban 1862. az új kapu lerontásánál talált régi zsidó sírfelirásoknak közzététele a magyar tud. akadémia archaeologiai bizottmányának közleményeiben (VI. köt. 104. és 105. 11.), a hazai történelem szempontjából teljes méltatásunkat érdemli. De a responsumok ezekkel hasonló érdekkel bírnak; főképen ha azt is tekintetbe vesszük, hogy a magyarországi zsidóknak története, ha egyedül keresztyén kútfőknek alapján iratik. mindég hiányos fog maradni. Az itt szóban lévő responsumokat illetőleg megjegyzendő , hogy középkorban a zsidóknak általános szokása volt, az egyedül köztük felmerülő jogi kételyekre nézve előkelő és talmudi tudományosságuknál fogva tekintélyes rabbiknak véleményét kikérni, kik ezt ilyen responsumok formájában adták. Ezen responsumokat az ujabb zsidó tudomány a zsidók történetének legbecsesebb kútfejei közzé sorozzák. „Eine nieht unwesentliche Ausbeute — mond egy ujabb zsidó tudós — verspricht das Studium der Responsen der