Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. VI. 890–1235. (Pest, 1867.)

A munka alakját tekintve, szintén azon nézetekhez ragaszkodom, melyeket az első folyamban kifejtettem. Általán véve nem a Palaeographia. hanem a Diplomatieának szabályai szolgálnak zsinórmértékül. Minden egyes okmánynál pontosan idéztetik minősége, valamint azon levéltár, vagy kézirati munka avagy nyomtatvány, melyből véve volt. Az ortographiára nézve ehhez képest különböző szabályt kellett követni; mert míg az eredeti példányok alapján közölt okmányokban ugyanazon írásmódhoz kell ragaszkodnunk, melyet azoknak régi kiadója vagy írója használt; a nyomtatványokból vetteknél az ortographiára nézve sem szabad ezen nyomtatványoktól eltérni. Az iránt kételynek van ugyan helye, ha vájjon egy új kiadónak jogához tartozik-e, a másolatokban vagy nyomtatványokban előforduló positiv félreismerhetlen hibákat kijavítani vagy sem? — E kérdésre nézve eltérő nézetekkel találkozunk. Véleményem szerint az új kiadó második kézből vett okmányokra nézve csak kisebb hibáknál van jogosítva azokat indokolt jobb belátása szerint kiigazítani; lényegesebb, és fontosabb történeti adatokra vonatkozó leginkább clironologiai hibáknál azonban nem. Ilynemű hibákat kijelölvén, eleget tesz hivatásának. Azért p. o. az első folyam I-ső kötetének 99. lapján olvasható pápai bullát, melyet Kaprinay kéziratai szerint közöltünk (ki azt hibásan III. Inczének tulajoonítja, holott IV. Ince-é) ezen hibát ki nem javítottam. A második folyamra nézve pedig, minden félreértésnek kikerülése végett ilynemű hibákat nem ugyan kiigazítani, de mellékesen megjegyezni fogom. így a jelen kötetben 260. 1. a 220. sz. a. okmány, nem 1213. hanem 1223. kelt; a 545. 1. 345. sz. a. okmány pedig nem 1234.,